Amikor kezdő szülő voltam, elég sok időt töltöttem azzal, hogy a szülői szerepemnek megfelelő dolgokat helyesen csináljam, és a fontos eszközöket birtokoljam: a hordozó, a babakocsi, a bébiőr, megfelelő játékok, és így tovább, mindet beszereztem. Mint sokan, tudat alatt úgy gondoltam, hogy ha a megfelelő tárgyakkal rendelkezem, már készen állok a gyereknevelésre.
Hahaha!
Mikorra a lányom kétéves lett, rájöttem, hogy az organikus babaétel nem a szülőség legfontosabb eleme.
A lányommal való kapcsolatom igazából alig függött attól, hogy a jó babakocsit használom-e, vagy hogy milyen játékokat veszünk neki. Mindez egyáltalán nem számított. A kapcsolatunk percről percről változó minősége volt az, ami sokat jelentett. Amikor aztán megvettem a futó babakocsit és néhányszor körülkerültem a házat, rájöttem, hogy az a két dolog, ami legfontosabb nekem… még az elképzeléseim között sem szerepelt. A szülőség olyan, hogy azt hisszük, előkészültünk a könyvek olvasásával, csodásak leszünk, aztán az egész mégis mindenképpen jól fejen talál.
Mi az a két dolog, amire egy szülőnek szüksége van?
Először is hadd mondjam el: mire a gyermekünk jár és beszél, ráébredünk, hogy szülőnek lenni nem más, mint hogy hogyan válaszolunk a gyerekünknek minden egyes pillanatban. Elég könnyű, ha jól mennek a dolgok. Olyankor szuperszülők vagyunk, és élvezhetjük a gyermekünket. Nekem is minden jól ment, amikor a lányom boldog volt – sétáltunk, könyveket olvastuk. Magamévá tettem azt a gondolatot, hogy a nevelés ösztönös, és a könnyű pillanatok ezt csak megerősítették. Viszont ha a lányom nem érezte jól magát, stresszeltem, és az úgynevezett ösztönös válaszaim azokká a mérges és frusztrált válaszokká váltak, amiket a szüleim adtak még annak idején nekem. Nem segített – enyhén szólva.
A konfliktusok esetén a szülőknek segítségre van szükségük.
Ilyenkor ugyanis a következő történik: a stressz irányította válaszaink jelennek meg, és régi sémák szerint kommunikálunk (vagyis saját szüleink szavai jönnek ki a szánkon).
Mindezt két problémára oszthatjuk:
- A stresszreakció
- Nem értő kommunikáció
A legnagyobb gondba akkor kerülünk, ha stressz ér minket, ezért fontos megérteni stresszreakciót. Biológiai és evolúciós okai vannak, annak, hogy “elveszítjük” magunkat. “Elveszíteni” – ez azt a gyors, automatikus reakciót jelenti, amikor egy fenyegetés esetén bármikor előhúzunk egy előre elkészített stresszválaszt. Ez pedig szó szerint elvágja a hozzáférést a racionális, figyelmes agyterületeinkhez.
Az első és legfontosabb dolog tehát, amire szülőként a stresszreakciónk szempontjából szükségünk van ez:
1. Tudatos figyelem
A tudatos figyelem annak gyakorlata, hogy folyamatosan arra fordítjuk vissza a figyelmünket, ami ténylegesen a jelen pillanatban történik, és mindezt barátságosan, kíváncsian tesszük. Nyilván hallottál már róla. Ezren használják ezt a kifejezést és jó okkal. A tudatos figyelem gyakorlata a leghatékonyabb eszközök közül való. A stresszreakciónkat pedig csökkenteni kell, és kevésbé reaktívvá válnunk. A gyakorlatok segítségével elismerhetjük a gondolatainkat és érzéseinket, de azok nem fognak elragadni minket.
Gondolj csak bele, a szülők számára ez teljesen megváltoztathat mindent. A tudatos figyelem gyakorlatával kifejleszthetjük azt a képességet, hogy lelassítjuk a stresszreakciót, és amikor már ez megtörtént, figyelemmel válaszolhatunk a gyerekeinknek.
Az egyik kliensem ezt így fogalmazta meg:
Miután a napi meditációt és jógagyakorlatokat elvégeztem, képessé váltam arra, hogy kijöjjek a ‘ködből’, és meglássak sok mindent, amin dolgoznom kell. Most már tényleg oda tudok figyelni a gyerekeimre. Nyugodtan válaszolok nekik a legtöbb esetben.
Vagyis a figyelem megtanulható, és mindent megváltoztat. Kérdés, hogy amikor már meg tudunk nyugodni, mit is mondunk? A legtöbb ember olyan, mint én – a nyelv, amit használtam, megegyezett azzal a nyelvvel, amiben felnőttem, és amely leginkább parancsokat, elvárásokat tartalmazott, és neheztelést váltott ki a gyerekből. Éppen a nyelv gyengítette a kapcsolatunkat, ahelyett, hogy erősítette volna. Ez pedig a második dologhoz vezet minket, amelyre szülőként szükségünk van, ami pedig nem más, mint az
2. Értő kommunikáció
Szülővé általában nagyon nagy jó szándékkal válunk, és az a célunk, hogy szeretők és kedvesek legyünk, de az öntudatlan stresszreakciónk és a gyakorlatlan, ösztönös kommunikációs technikáink miatt teljesen bezárva érezzük magunkat. Mivel a nevelés végső soron a pillanatról pillanatra történő viselkedést jelenti, a szülőket meg kell tanítani, hogyan kommunikáljanak ezekben a pillanatokban.
A vádolás, megszégyenítés, ítélkezés csak negatív érzéseket vált ki a gyerekből, és sokkal kevésbé fognak együttműködni velünk, mint előtte. A legrosszabb, hogy ez a nyelvhasználat olyannyira szokásunkká válhat, hogy nem is vesszük észre, mennyire ártalmas. Én legalábbis nem vettem észre.
Nézzünk csak néhány általános módot, ahogy a gyerekeinknek válaszolunk:
- “Ne beszélj így velem!”, “Hagyd abba panaszkodást” – a parancs és az elvárás a gyereket rossz érzéssel tölti el, bűnösnek és rossznak gondolja magát, és idővel nem akar majd velünk együttműködni.
- “Ha ezt csinálod, el kell vennem…” – a fenyegetés szintén negatív érzéseket vált ki, és csökkenti az együttműködési hajlandóságot.
- “A babák csinálják ezt. Viselkedj úgy, mint egy nagyfiú!” Ez megszégyeníti a gyereket. A bekategorizálás csak akadályozza őt.
Amikor a lányom kicsi volt, láttam, hogy amiket mondok, nem segít a problémáinkon. Később aztán, amikor mérges lett, a gyakorlataimnak köszönhetően nyugodtabb tudtam ugyan maradni, de aztán mondtam valami szerencsétlen dolgot, ami végül csak növelte a problémát. Pedig tényleg vannak hasznos módszerek, csak képzés és gyakorlat kell hozzá. Thomas Gordon könyve és kurzusa, P.E.T. – A szülői eredményesség tanulása és Marshall Rosenbergtől Az erőszakmentes kommunikáció alapjai például két kiváló tanítója az értő és tudatos kommunikációnak.
Hogyan beszélünk, hogy erősítsük a kapcsolatot, ne pedig az igazságtalanság érzését a gyerekünkben? Hogyan kommunikáljunk, hogy együtt akarjanak működni velünk? Ott vannak a válaszok a könyvekben is, és a szülőknek nagy szüksége van rájuk. Az értő kommunikáció tanítói például kivétel nélkül hangsúlyozzák, hogy én-üzeneteket használjunk, így a saját megélésünkről, tapasztalatunkról beszélve.
Amikor mindezt elkezdtem tanulni, rájöttem, hogy ennek is a tudatos figyelem az alapja. Az értő kommunikáció arra tanít, hogy legyél tudatában az érzéseidnek és annak, hogyan hat rád az adott helyzet. Majdnem lehetetlen bekapcsolni ezt a tudatosságot anélkül, hogy valamit kezdenénk előtte a stresszreakciónkkal.
Hogy én mit szeretnék, ha fiatal szülő lennék? Magam részéről mindent feladtam volna ezért a két dologért.
- Tudatos figyelem a stresszreakcióim esetén és a nem-reaktivitás (non-reactivity) fejlesztése
- Értő kommunikáció a jobb együttműködés és kapcsolat érdekében
Úgy gondolom, hogy ez a kettő hihetetlenül hatékony a szülőknek, és az életünk minden részében segítségünkre lehet.
Olvass többet a gyerekekről és a kommunikációról:
- Segíts a gyereknek, hogy elmondja, mi a gondja!
- A legjobb kérdések a gyerekekhez
- Ezt a 10 leckét tanítsd meg a példáddal a gyereknek, hogy sikeres felnőtté váljon