Az olvadozó, sipákoló, fülsértő gügyögésről mindenkinek megvan a véleménye, mégis szinte mindenki csinálja. Persze vannak, akik a “babához is értelmes felnőttként kell beszélni” iskolát követik, de hát a baba nem felnőtt, mi meg ehhez mérten nem beszélünk értelmesen, hanem inkább eltúlzott mimikával gügyögünk az arcukba. Hogy ez ciki-e, az tulajdonképpen teljesen mindegy (és ha az?), mert sokkal fontosabb, hogy állítólag nagyon is jót tehet a kisbabák fejlődésének.
Egy friss kutatás szerint azzal a módszerrel, ahogy a babákhoz beszélünk, sokkal jobban hangsúlyozzuk az adott nyelv sajátosságait, jobban tagoljuk a szótagokat, ez pedig nagy mértékben hozzájárul ahhoz, hogy a baba minél előbb elsajátítsa a beszéd képességét.
Szóval nem érdemes azzal foglalkozni, mennyire csinálunk magunkból hülyét, miközben ragacsosra nyújtjuk a ciiiiii-caaaa szót, lényeg, hogy ezzel segítjük a kisbaba beszédkészségének kialakulását.