Persze szépen hangzik az elmélet, hogy sosem szabad egymásnak feszülni, ha ott van a gyerek, csak épp gyakorlatban nem működik. “Drágám, lennél olyan kedves várni este kilencig azzal a tányérvagdosással? Addig is mosolyogj szépen, mintha minden rendben lenne.” Hát nem. Ráadásul egy gyerek születése extra adag konfliktust termel, úgyhogy az addig egyáltalán nem veszekedős párok is gyakrabban konfrontálódnak általában, mint előtte. A gyerek pedig olyan, hogy akkor is leveszi a kis radarjaival a feszültséget, ha magadban fortyogsz, mert az alvásidőre tartogatnád a balhézást.
Veszekedés elleni érvek
A kutatásokból már kiderült, hogy a szülők vitája kihat a babára is, nem csak a nagyobb gyerekekre. Az Oregon Egyetem kutatói 2013-ban adtak ki egy tanulmányt, amiben bemutatták, hogyan reagál az újszülöttek agya a veszekedésre. Az eredményekből látható, hogy a babák agya még alvás közben is stresszesen reagált a beszűrődő ingerült hangokra. Azokban a babákban volt a legmagasabb ez a stresszreakció, akik eleve bizonytalan családi háttérrel születtek.
A kutatók következtetése az volt, hogy a babák agyának fejlődésére káros hatással van, ha a szülei rossz kapcsolatban élnek mellette, ezek a károk pedig eredményezhetik azt, hogy később problémáik lesznek a konfliktuskezeléssel. Egy másik, 2016-os tanulmányban idősebb gyerekeket vizsgáltak, és hasonlóan lesújtó eredményt kaptak. 300 családot vontak be a kutatásba, akiknél azt látták, hogy a szülői viták a gyerekek érzelmi biztonságát veszélyeztetik, még akkor is, ha nem a gyerekek miatt veszekednek a felnőttek.
Érvek a veszekedés mellett
Hihetetlennek tűnhet, de a fentiek ellenére sok olyan gyerekpszichológus van, akik szerint jó dolog, ha a gyerek előtt veszekszünk. Egészen addig, amíg ezt jól csináljuk. Végül is, van benne logika, mert valóban meg kell tanítanunk azt is a gyerekeknek, hogyan fejezzük ki magunkat helyesen, ha nem értünk a másikkal egyet. Így jó példával járhatunk elöl, konfliktuskezelést mutatunk nekik, és megtanulják, hogyan lehet anélkül vitázni, hogy az a kapcsolat kárára menjen.
Ha nem veszekszel, hanem visszafogod magad, az ugyanolyan romboló lehet a gyerek számára, mintha ordenáré módon üvöltöznél a pároddal. A gyerek nagyon jól levesz rólad minden mimikát, testbeszédet, ki nem mondott szót, hangulatot… elvégre ezekből tanul. A legutolsó, amit akarsz a gyerekednek, hogy azt tanulja el tőled, hogyan fojtsa el az érzelmeit.
Csináld jól
Tehát nem a veszekedéssel van a baj, hanem azzal, ha nem jól csinálod. A gyerekpszichológusok segítenek abban, hogy milyen irányban kell elindulnod.
Legyél kedves
Lehetsz ideges, lehetsz dühös vagy sértett, sőt még jó is, ha a gyerek látja az érzelmek teljes skáláját rajtad, de ne tépd ki a párod torkát, ne legyél erőszakos, és maradj tisztelettudó a másikkal szemben. Ne ordítsd le a haját, ne hívd büdös taplónak, csak semmi személyes támadás és anyázás.
Beszélj magadról
Tanuld meg az asszertív kommunikáció első leckéjét, miszerint úgy mondod el a problémádat, hogy nem azt sorolod, hogy a másik milyen semmirekellő és lehetetlen egy alak, hanem úgy fogalmazod meg, hogy benned a viselkedése milyen érzéseket kelt. Mint például: “Ideges lettem attól, hogy nem hagytad, hogy nézzem a Szulejmán 65 498. részét, pedig jól tudod, hogy minden kedden mennyire várom, mi lesz Musztafával.” Így már rögtön kimarad belőle, hogy lebunkózod a másikat, amiért elnyom téged, és csak azt közvetíted, hogy neked mennyire rosszulesett, amikor elvette a távirányítót, majd elhevert a kanapén meccset nézni.
Nyugodj meg
Állj meg, nyomj egy pause gombot, amikor úgy érzed, kezd elfajulni a veszekedés. Beszéld meg a pároddal, hogy majd akkor folytatjátok, ha mindketten kicsit megnyugodtatok. Menj és sétálj egyet a háztömb körül, gondold át közben, hogy pontosan mire szeretnél jutni, milyen üzenetet szeretnél megértetni a pároddal.
Nincs győztes
Ne arra utazz, hogy győzz a vitában, mert az nem vezet semmi jóra. Helyette inkább azt tartsd szem előtt, hogy hogyan juthatnátok olyan kompromisszumos megoldásra, ami mindkettőtöknek jó. Alapjában véve mindenki békés megoldásra vágyik, nem pedig állóháborúra.
Ha veszekszel a gyerek előtt, a békülés is az orra előtt történjen
Tudnia kell, hogy a szülei még mindig szeretik egymást, egy vita után is. De azért ne erőltesd a kibékülést, mert a gyerek kiszagolja a hamisságot ezer kilométerről is. Ha viszont már mindketten készen álltok a békülésre, akkor ezzel meg tudja tanulni a példátokból, hogyan oldjon meg konfliktusokat. (Az nem konfliktusmegoldás, hogy apa a kanapén alszik.)
Ne legyen rendszeres
Ha túl sokszor adódik olyan helyzet, amiben összevesztek, akkor érdemes alaposabban megvizsgálni a kapcsolatotokat, hogy milyen feszültség áll a háttérben. Lehet, hogy valójában nem az a gondod a pároddal, hogy büdös a lába, hanem hogy úgy érzed, nem figyel rád, ezért mindenbe belekötsz, hogy felhívd magadra a figyelmét. Vagy mélyen, belül nem bocsátottál meg neki, amiért véletlenül éhen haltak miatta az aranyhalaid. Nézz utána az elásott sérelmeknek, ha túlságosan elszaporodnának a viták a mindennapi apróságok felett. Valószínűleg a gyereknek az a legrosszabb, ha olyan környezetben kell felnőnie, ahol a szülők veszekedései már normálisnak számítanak, ezért leginkább arra törekedj, hogy számára biztosítsd a nyugodt, békés, élhető környezetet otthon.