Hisztizés
Egyértelmű, hogy ne azt tanuld el tőle, hogy földre kell vetni magad kapálódzva, miközben belesikítasz az aszfaltba, mert ha ezt tennéd, amikor legközelebb az agyadra megy a főnököd, valószínűleg nem díjazná a reakciódat. De azt ellesheted a gyerektől, hogy hogyan ne nyeld le az érzéseidet. A totyogók remekül ki tudják engedni magukból a frusztrációt, ugyanezt kellene a felnőtteknek is tenniük, őrjöngés és idegösszeomlás nélkül.
Tina Gilbertson pszichoterapeuta egy egész könyvet írt az érzések átéléséről és kiengedéséről, szerinte túl gyakran történik meg velünk, hogy nem engedjük meg magunknak, hogy mérgesek legyünk vagy sírjunk, mert azt hisszük, hogy nem illik ilyet csinálni. Pedig nincs abban semmi rossz, hogy vannak érzéseink, amíg olyan módon fejezzük ki őket, amivel nem ártunk másoknak.
A mozgás jó móka
Amikor gyerek mellett próbálsz tornázni, és ő is becsatlakozik, akkor számára egy nagy móka lesz az egész. Tele van energiával, nevetéssel, és amikor véget ér az edzés, akkor rögtön rimánkodik a folytatásért. Felnőttként ez kicsit máshogy néz ki, alig bírod rávenni magad a mozgásra, aztán alig várod, hogy véget érjen. Egy kellemetlen kötelesség.
A gyerekek természetes módon belevetik magukat vidáman a mozgásos játékokba, míg a felnőttek inkább azért döntenek a mozgás mellett, mert az egy muszáj dolog. Úgyhogy azt mindenképp jó lenne eltanulni a gyerekektől, hogy olyan mozgásformát végezzünk, amit élvezünk is közben.
Szeresd a meztelenséget
A totyogókra oly jellemző, hogy ledobják simán magukról a ruhát akár a bevásárlóközpont közepén is, ha épp olyan kedvük van. Természetesen a nyilvános meztelenkedést ne utánozd le, de azt, ahogy a gyereked a maga teljességében szereti a testét, nyugodtan eltanulhatod. Ha jól érzed magad a bőrödben, akkor sokkal jobban gondoskodsz magadról, arról nem is beszélve, milyen nagy hatással van a gyerek kialakuló testképére az, ahogy a saját testeddel bánsz. Úgyhogy bátran szeresd a tested, akkor is, ha nem sikerült visszafogyni a terhesség előtti nadrágjaidba. Ne feledd, te is ugyanolyan kis csodának születtél anno, mint a most melletted meztelenül ugráló totyogód.
Csak mondj nemet
A totyogók kedvenc szava vitathatatlanul az, hogy NEM, így, csupa nagybetűvel. Ha megkérdezed, hogy álmos, ha jó reggeltet mondasz vagy ha csak egy almát kínálsz neki, a válasza mindig ugyanaz: NEM! Bár szülői oldalról ez negatívan és frusztrálóan néz ki, mégis abszolút követendő példa.
Nem kell persze olyan elutasítónak lenned, mint a gyermeked, de azt eltanulhatod, hogyan mondj nemet arra, amit nem akarsz megcsinálni, vagy amire nincs időd. Ha eleget gyakorlod, akkor észre fogod venni, mennyivel stresszmentesebb az élet, és hogy egy csomó időd felszabadul, amikor azt csinálhatod, amit tényleg szeretsz.
Mondd el, hogy mit szeretnél
A totyogók egészen világosan közlik, hogy mit szeretnének. Vagyis inkább kinyilatkoztatják – ordítják –, hogy mit akarnak úgy hatszázszor, ha épp úgy alakul. Persze ne legyünk igazságtalanok, vannak cuki kéréseik is, mint amikor odajönnek, hogy öleljük meg őket, vagy hogy most azonnal puszit akarnak adni.
A bőgés részét nem kell átvenni, de azt, hogy elmondod, mit szeretnél, és nem várod el a többi embertől, hogy olvassanak a gondolataidban, mindenképp érdemes lenne eltanulni. Mindegy, hogy az élet melyik területén használod ezt a tudást, legyen az munkahely vagy az otthonod, csak profitálhatsz belőle, ha lemásolod azt, amit a gyerekek zsigerből tudnak: ha nem kérsz, nem kapsz semmit.
Ne ostorozd magad
A gyerekek az elengedés nagy művészei. Ha valami fáj nekik testileg vagy lelkileg, akkor sírnak, aztán ha végeztek a sírással, máris továbblépnek. Ezt a stratégiát kell mesteri szintre fejlesztenünk magunkban. Soha, senki nem látott még olyan kétévest, aki kritizálná magát azért, amit két hete elhibázott, újra meg újra felemlegetve, hogy mi mindent csinálhatott volna jobban. Pedig hibáznak, elesnek, felkelnek és mennek tovább. Pontosan ezt kell tennünk nekünk, felnőtteknek is, sokkal könnyebb lenne tőle az életünk.
Találj örömet a kis dolgokban
A totyogók egyik legjobb tulajdonsága, amitől minden egyszeri szülőnek nagy mosolyra húzódik a szája: tudnak örülni egy lepkétől kezdve a napsütésen át egy kis fadarabig mindennek. Észreveszik az apróságokat maguk körül, amiken önfeledten tudnak kacagni. Körbeforognak és nevetnek, ugrálnak az ágyon, és visonganak örömükben. Ugyanígy felnőttként is megkeresheted a saját kis örömeidet a mindennapokban: egy séta a napsütésben, egy vicces film, vagy az, amikor nézed a gyereket, ahogy táncol a nappali közepén. Figyelj, és keresd a boldogságot a pillanatokban, mint a totyogód.
Aludj egy jót
Ahogy a gyerek kidől ebéd után két órára, úgy kellene nekünk, felnőtteknek is lepihennünk délután. Legalábbis a National Sleep Foundation szerint az ebéd utáni 20-30 perces csendes pihenő javít a hangulatunkon, a koncentráción és az általános közérzeten. Ez szépen hangzik, de munkaidőben nem épp kivitelezhető, úgyhogy inkább csak hétvégére tartogassuk ezt a praktikát.
Kérj segítséget
Még akkor is, amikor a gyerek az “én csinálom” korszakban van, nincsenek problémái a segítségkéréssel. Közli, hogy egyedül akarja felvenni a kabátját, pár másodpercig küzd vele, majd megkér azon a kis vékony hangocskáján, hogy segíts neki, amit nem lehet mosoly nélkül kibírni. Felnőttként – anyaként meg főleg – már nem állunk ilyen jól a segítségkéréssel, mert azt hisszük, az azt jelenti, hogy kudarcot vallottunk. Pedig egyáltalán nem kell mindent, mindig egyedül megoldanunk. Ha egyedül akarsz mindent csinálni, az nem szuper anyává, hanem csak szuper fáradttá tesz.