Bocs, de nem érdekel, mit gondolsz a babám nevéről!

K.G. | 2017. Július 12.
Minden gyerekemnél átestem ezen én is, és most látom magam körül a kismamákat, akik ugyanúgy küzdenek a környezetükkel, mert folyton mindenki, a saját anyukájuktól kezdve a sarki bolt pénztárosáig bele akar szólni abba, hogyan hívják majd a gyereküket.

Az egyik terhes anyuka a játszótéren egyenesen úgy fogalmazott, hogy olyan érzés neki, amikor a baba nevét firtatják mások – és persze rögtön közlik is a véleményüket róla –, mintha a méhében turkálnának kéretlenül. Személyes szféra, intim zóna, hallottak vajon ezek az emberek már erről? A baba neve csak és kizárólag a szülőkre tartozik, igen, még a nagymama sem szólhat bele, hogy Béla legyen az a gyerek, mert ükapáig mindenki Béla volt a családban.

Olyan megjegyzéseket hallgatunk terhesen a nevekről a családtagoktól és vadidegenektől, hogy a fülünk kettéáll:

És a beszólások, megjegyzések csak úgy ömlenek tovább szerencsétlen terhes kismamák fejére. Pedig a névválasztáskor a szülők nem csak úgy légből kapva mondanak egy nevet a babára. Hosszú hónapokig gondolkodnak, listákat gyártanak, kipróbálják a vezetéknévvel, átgondolják, hogyan lehetne becézni, mennyire csúfolódós a név, meg egyáltalán, mit jelent. Van olyan is, hogy anya már gyerekkorában kitalálta, hogy az ő lányát bizony Annának fogják hívni, és ettől semmi sem tántoríthatja el. Bármelyik eset is áll fenn, teljesen felesleges lelombozni és fárasztani egy terhes nőt a babája nevére tett megjegyzésekkel.

Van annyira felnőtt az a két ember, hogy el tudja dönteni a saját gyerekének a nevét anélkül, hogy bárki kéretlen tanácsokkal ellátná őket. Bízzunk benne, hogy a sok nagymama, barát és sarki bolti pénztáros jót akar, amikor véleményt nyilvánít, úgyhogy az lenne a javaslatom, hogy akarjon mindenki úgy jót, hogy csak szépeket mond a leendő baba nevéről, vagy ha nem tud, akkor inkább hallgasson róla örökre.

Exit mobile version