Toni Hamer, az Is It Bedtime Yet? blog írója pontosan tudja, milyen érzés küzdeni az önszeretetért. Miután felszedett magára 27 kilót, a kétgyermekes anya utálta magát, kerülte a tükröket, mert csak a zsírpárnáit látta meg a testén. Ám pár hónappal ezelőtt valami átkattant benne, szerinte az segített neki, hogy elment új ruhákat venni magának, amik az új testére valók, így újra jól tudta magát érezni a bőrében. Igaza is van, hiszen tényleg sokkal könnyebb elfogadni a tested, ha a ruháidban csinosnak érzed magad. Az érzéseit egy Facebook posztban írta le:
“Többet nyomok most, mint valaha eddig életemben. Beleértve mindkét terhességemet. Régebben ez volt az a pont, amikor kiborultam, és őrülten belevetettem magam a fogyókúrába, hogy minél előbb megszabaduljak a feleslegtől, mert…
…meg akartam mutatni másoknak, hogy elég fegyelmezett vagyok ahhoz, hogy lefogyjak.
…féltem, hogy nem fog senki sem szeretni, ha túlsúlyos vagyok.
…féltem, hogy mit fognak mondani mások a hátam mögött.
Soha nem az egészségem vagy a boldogságom miatt akartam lefogyni. Mindig az motivált, hogy mások szeressenek, legyenek rám büszkék, vagy hogy ne ítéljenek el. Nemrég beszélgettem egy barátnőmmel a súlyomról, és azt mondtam ‘De nem érzek rá késztetést, hogy lefogyjak. Azt hiszem, jól érzem magam.’
Jól érzem magam a testemben. Jól érzem magam a döntéseim miatt. Jól érzem magam BELÜL úgy, ahogy kinézek és érzek. Szeretem magam, ami segít abban, hogy megszeressem a testemet is. Jobban, mint bármikor máskor ezelőtt. Nem igyekszem azon, hogy megváltoztassam. Ebben a testben is képes vagyok gondoskodni az otthonomról, a családomról és a munkámról. És mindezt úgy tudom csinálni, hogy nem szidom magam minden alkalommal, amikor tükörbe nézek.
Sosem hittem volna, hogy 27 kilót híznom kell ahhoz, hogy végre megszeressem a testemet, de mégis ez történt. Szeretem a testemet. Szeretem magamat.”
