Az nagyon fontos tudás, hogy másokkal hogyan kell bánni, hogyan lehet eligazodni egy társaságban, melyek a megfelelő és elfogadható reakciók, és miket jobb otthon hagyni. Még akkor is szükségünk van rá, ha bizonyos helyzetekben tudatosan figyelmen kívül akarjuk hagyni a szabályokat. Hiszen ilyenkor nem teszünk mást, mint nemet mondunk valamire, amit már ismerünk, ez pedig nagyon különbözik attól, hogy nem tudjuk, mit csinálunk. Különösen igaz ez a gyerekekre, akik – természetüktől és alkatuktól függően – néha nagyon nehezen igazodnak el a felnőttek, gyerekek, iskolatársak, barátok elvárásoktól terhelt szociális világában. Ha megtanítjuk nekik a társasági viselkedés alapjait, magabiztos felnőttekké válhatnak, és élvezni kezdik a világot maguk körül.
Íme négy tipp, amelyek hasznosak lehetnek, ha azt szeretnéd, hogy gyermeked a társasági és érzelmi életben könnyen kommunikáljon, és jól boldoguljon.
Következetesség és pozitív támogatás
Anna sokáig bajlódott azzal a helyzettel, hogy kisfiával közösen döntéseket hozzon. Amikor megkérte Ádámot valamire, a kicsi rögtön ellenkezni kezdett, majd hosszú alkudozásokba fulladt a beszélgetés, nem utolsósorban azért, mert Ádám élvezte, hogy ő hozhat szabályokat, és feltételekhez kötheti, hogy mikor teljesíti anyukája kérését. Anna semmiképpen nem akart középkori nevelési elvekhez visszatérni, de végül arra jutott, hogy Ádámnak legalább néhány alapszabályt be kell tartania, amelyek betartásáért ő később megdicséri.
Ilyen az, hogy nem lehet ebéd előtt csokoládét enni, ha valaki visszadobta az ebédet, utána fél órával nem lehet követelni, hogy ismét terítsenek meg neki, a tányért neki magának kell kiraknia az asztalra étkezésnél, a ruhákat legalább meg kell próbálni egyedül felvenni ahelyett, hogy egyből más segítségét kérné, köszönni a nem szimpatikus felnőtteknek is fontos, bár beszélni hozzájuk nem, és az ovis társaktól el kell búcsúzni, még ha nincs is ehhez kedvünk. Anna emellett figyel arra, hogy Ádámnak mindig legyen egy kis zuga, ahova el tud vonulni megnyugodni, ha már túl sok az ember, vagy túl sok volt az élmény. Hosszútávon úgy tűnik, hogy a következetesen betartott szabályok Ádámot is megnyugtatják, és emellett még számtalan lehetőség adódik számára az alkudozásra, huzakodásra is kisebb, kevésbé jelentős dolgokban.
A kapcsolatépítés és az arról való beszélgetés fontos
Elvirának ikerlányai vannak, és arra jött rá, hogy ha mindegyikükkel külön-külön eltölt akár csak egy negyedórát is naponta, akkor a lányok sokkal jobban érzik magukat. Vagyis a gyerekek értékelik a saját személyükre fordított időt, a figyelmet, amit az anyjuktól kapnak. Beszélj a gyerekeddel a barátságról és arról is, hogy mitől lesz valaki jó barát! Ebben nagy segítség lehet egy-egy jó mese, pl. Maszat viszonya a barátaival, vagy akár Rumini története, sőt kimondottan sok ilyen szál található a népmesékben, amelyeken keresztül meg lehet beszélni, ki mit gondol, hogyan lehetett volna jobban segíteni, mit jelent egy-egy törés a barátságban.
Hasznos, ha te is beszélsz a tapasztalataidról, de mindenképpen az ő szintjén tedd, ne részletezd, miért ábrándultál ki a barátnődből, elég, ha mondjuk gyerekkori barátságokról mesélsz. Vegyétek észre a városban, ha valaki segítségre szorul, lehet akár együtt is segíteni, és magyarázd el neki, hogy miért fontos észrevenni a bajbajutottakat, és miért kell jobban figyelni rájuk. Mindez persze legjobban akkor működik, ha magad is jó példával jársz elöl. Ugyanennyire fontos arról beszélgetni, mit jelent, ha az emberek bántják egymást, és hogyan lehet ilyen helyzetben védekezni, segítséget kérni. Hosszú távon észre kell vennie, ha meg kell védenie magát!
Segíts neki a hatékony döntéshozásban!
A gyermekednek fontos tudnia, hogy akkor is szereted, ha éppen valami nem jól sül el, esetleg hibázik, rossz döntést hoz, vagy bántón viselkedik. A támogatás és útmutatás gyakran hasznosabb a büntetésnél. Beszéljétek meg, hogyan tud megfontolt döntésre jutni! Ehhez elsődlegesen fontos, hogy gondolkodjon, mielőtt cselekszik. Ha azt látod, hogy rossz döntést készül meghozni, segíts neki, hogy álljon meg, és gondolkodjon el rajta. Fontolja meg, hogy mit tudna másképp tenni. Ismerje föl, mi motiválja, és egy idő után tanítsd meg arra is, hogy a közösségi nyomás néha nagyon nagy, mégis lehetséges nemet mondani azokra dolgokra, amelyekről tudjuk, hogy nem helyesek.
Nyíltan beszéljetek az érzelmekről!
Kérdezd meg, hogy érzi magát, hallgasd meg ítéletek nélkül, és támogasd, segíts neki. Ettől az egyszerűnek ható módszertől bizalmat érez majd irántad, és sokkal többet elmond, mint gondolnád. Nem annyira könnyű persze, mert ebben az esetben aztán simán megtudhatod, hogy mivel bántottad meg, mi okoz fájdalmat a családban, az óvodában, és néha nehéz meghallgatni, mi az, amit nehezen visel benned, de a nyitottság visszafizetődik. Klári mindig nyíltan beszélt a gyerekeivel, még a legnehezebb időszakokban is, válásakor vagy a férje korábbi betegsége idején. Mindenki szabadon lehetett mérges és szomorú a családban, ami néha kínzó és kétségbeejtő volt, de Klári szerint a sebek végül így jobban begyógyultak, hiszen nem volt tabu semmit sem megkérdezni. Még magát az anyukát is meglepte, mennyire más így együtt élni, mint az ő gyerekkorában volt. Azóta is a nyitott kommunikáció híve.
Felnőttként tehát komolyan befolyásolhatjuk a gyerek érzelmi fejlődését és működését. Figyeljünk rá, és korának megfelelő beszélgetésekkel segítsük az előrehaladásban!