Soha nem voltam egy koránkelő típus, szerettem sokáig fennmaradni és későn ébredni. De amióta gyerekeim vannak, az alvás már múltidővé vált, úgyhogy azt tettem, amit minden anya tesz: alkalmazkodtam a helyzethez. Megtanultam reggel korán kelni, mert megéri az a pár óra csend, amíg a gyerekek még alszanak.
Ebben a reggeli pár órában hallhatom a saját gondolataimat. Mindig fáradt vagyok úgyis, már mindegy, hogy két órával előbb vagy később kelek. Ez a pár óra alkalmas arra, hogy mindent elvégezzek anélkül, hogy bárkivel kiabálnom kéne. Zuhanyozhatok úgy, hogy senki sem akarja rám törni az ajtót, egy gyors edzés is belefér, megihatom a kávémat melegen, és kisminkelhetem magam társaság nélkül. Ha akarok, könyvet olvasok vagy írok, és olyan zenét hallgatok, ami tetszik. Értékelem a csendet, ilyenkor tudok meditálni és mélyeket lélegezni.
„ Értékelem a csendet, ilyenkor tudok meditálni és mélyeket lélegezni” – Képünk illusztráció
A koránkeléssel lehetek önmagam, élvezhetem, hogy csak magammal törődöm.
Néha persze előfordul, hogy felkelek 5-kor, és a gyerekek jönnek már 5:15-kor a kakaót követelve. Nem tudom, honnan tudják, hogy már ébren vagyok, biztos érzékelik a zavart az erőben. De még az a 15 perc csend is több, mint a semmi.
Ha nem kelnék korábban reggel, mint a gyerekeim, az egyetlen lehetőségem az lenne, hogy rögtön rohangálhatnék fel-alá. Imádom, hogy így viszont van egy kis énidőm, mielőtt a szokásos reggeli őrület elkezdődik a sikítozással, ruhakereséssel, miközben próbálom őket az ajtó felé terelni.
Igazából jobb anyává tett az, hogy ilyen sok időt tudok magamra fordítani reggelente. Az a pár óra teljes feltöltődést jelent.
Így, mire a gyerekek felébrednek, úgy érzem, már teljesítettem pár feladatomat, még akkor is, ha ez csak abból állt, hogy megittam egy kávét, vagy leírtam, milyen dolgom van aznap. A lényeg, hogy a saját szükségleteimmel törődöm, mielőtt másokról kellene gondoskodnom. És a gondoskodás másokról sokkal jobban megy, ha előtte magamat rendbe teszem.
Az anyaság elég nagy káosz, amiben létfontosságú, hogy találjunk magunknak egy kis békés időt. A reggeli rutinom erről a békéről és csendről szól, így a nap további részében már teljes gőzzel tudok jó anyja lenni a gyerekeimnek.