Amikor jó napjuk van, akkor megengedik, hogy betaggeljük őket egy-egy előre ellenőrzött fényképen, de az is lehet, hogy már rég letiltották ezt a lehetőséget, mert megjelentek a nagyszülők is, akik nem kérnek engedélyt, csak tolják fel a beszkennelt, kínosabbnál kínosabb fényképeket. Hol van már az a cuki nagymama, aki három éve még ilyen kedvesen kérdezte a Google-t: „Legyen szíves lefordítani ezt a római számot: MCMXCVIII köszönöm.”
Mostanra talán a legtöbb nagy- és néhány dédszülő is megjelent a közösségi oldalakon, ahol nyilván az unokájuk az első és legfontosabb ismerősük.
A rajongva szeretett kisunoka összes fényképét végig nézhetik végre, mindegyiket lájkolhatják, a menőbbek szívecskézhetik. Legalább látásból megismerhetik a barátokat, a kis barátnőket, a kollégákat és a tanárokat. A legtöbb nagyszülő azt gondolja, hogy a falán megjelent posztok azért vannak ott, mert kifejezetten nekik szólnak, azért tették fel, hogy ők elolvassák és azonnal véleményezzék azokat.
Hozzá is szólnak mindegyikhez, méghozzá azt, amit gondolnak. Nem értik, hogy a kommentjüket mindenki láthatja, a haveroktól kezdve a szomszédig, sőt a főnökünk is, ha nem tiltottuk le. A barátnőm például feltett egy közös képet az új barátjával, amihez azonnal hozzá is szólt a nagymamája. Megkérdezte, hogy ki is ez a nagy fejű, kopasz fickó, aki a kisunokáját ölelgeti? Aztán meg nem olvasta el a Messenger-üzenetet, sőt, a telefont se vette fel, így nem is tudta törölni a kommentet, amikor meg végre elérhetővé vált, kiderült, hogy fogalma sincs, hogy kell valamit törölni. De akkor már a nagy fejű kopasz is olvasta a kedves rokon véleményét.
A legtöbb unoka – már ha fészbukozik még egyáltalán – hamar letiltja a nagyszülőket, és csak néha tesz fel olyan tartalmat, amit ők is láthatnak, úgyhogy a nagyszülők unalmukban hamar rátalálnak az online magazinokra, politikai oldalakra.
Képünk illusztráció – Forrás: Unsplash
És akkor elszabadul a pokol
Őszhajú nagyi, kiscicás fejléccel, millió fényképpel a kiskertben éppen virágzó növényekről, kívánja halálát annak, aki esetleg nem szedi össze a kutyaszart. És akkor még jó napja volt, mert ha valamivel nagyon nem ért egyet, akkor nemcsak gyűlöletének tárgya érdemel halált, hanem annak az összes családtagja is, beleértve a gyerekeit. Politikában nem ismernek tréfát, csak szélsőséges véleményük van: vagy rajonganak valakiért, vagy gyűlölik, de inkább ez utóbbi hozza lázba őket.
Az úgynevezett álhíroldalak leghűségesebb olvasói és megosztói is a nagyszüleink közül kerülnek ki, ők azok, akik minden év májusában újra osztják ugyanazt a posztot a negyvenöt fokos júniusról, amire minimum a NASA figyelmeztet bennünket, és amikor valaki felhívja a figyelmüket arra, hogy ez egy kamuoldal többéves cikke, akkor ahelyett, hogy törölnék a posztot, azt válaszolják, hogy ők is csak máshonnan osztották meg, és akár igaz is lehet.
De ne legyünk teljesen igazságtalanok, egyáltalán nem csak bosszantó dolgokat művelnek a nyugdíjasok, amikor leülnek a gép elé.
Én például egy nagyon kedves idős úr fényképes útmutatója alapján tanultam meg almafát metszeni, de a kedvenc várostörténeti oldalamon is hetven felettiek osztják meg a legérdekesebb és legjobb fotókat, információkat. Kedvelem, amikor egy gasztromagazin ételfotója alá nemcsak azt kommentelik oda, hogy fincsi, hanem azt is, ha éppen nem szeretik: nem szeretem. Nincs ezzel mit vitatkozni, Kovácsné Évike nem szereti, amit Nigella főz, és ezt már mindenki tudja, reméljük, Nigella is ehhez tartja magát legközelebb, és nem szemeteli tele feleslegesen a világhálót.
Gazdit kereső kiskutyák és otthonról megszökött tinik is számíthatnak az idősebb korosztályra, hosszú évekig képesek ugyanazt a posztot újra és újra megosztani (osztva!!!), nem érdekli őket se dátum, se kommentek hada, ha egyszer a szemük elé került, akkor nekik azzal dolguk van. Apropó, munka. A választás környékén a szomszéd nénim teljesen komolyan közölte velem a folyosón, hogy most már aztán sietnie kell, nem ér rá pletykálni velem, mert muszáj dolgoznia. Csak pár perc múlva derült ki, hogy a munka – legalábbis amit ő annak gondolt – az az volt, hogy politikai cikkek alatt veszekedett ismeretlenekkel egészen alpári stílusban, amiről esténként boldogan be is számolt: jól megmondta nekik!
A legtöbb celebpletykát is tőlük érdemes beszerezni, mindent tudnak mindenkiről, aki valaha is szerepelt a televízióban. Majka és Curtis? Majd a nagymamám megmondja a frankót!