A káromkodás nemcsak otthon, hanem a tévéből, oviban, iskolában is ömlik a gyerekekre, olyan korban élünk, amikor jópofa, ha valaki „bazmegel”. Persze amikor az ember lábujjára esik egy fél zongora, akkor természetes, hogy kiszakad belőle egy olyan szófordulat, ami nem „a cica rúgja meg!” kategóriába esik. Nem is ezekkel az alkalmi, felindulásból elkövetett káromkodásokkal van a gond, hanem azokkal, amiket rendszeresen, hétköznapi beszélgetésbe ágyazva hall folyamatosan a gyerek.
De attól még, hogy társadalmilag ez az állandó, kötőszóként használt káromkodás elterjedt, mi tarthatjuk magunkat ahhoz szülőként, hogy nincs engedélyezve otthon a csúnya szavak használata. A következő módszert javasolják ehhez a szakértők:
1. Hozd meg azt a szabályt, hogy otthon nem lehet káromkodni.
2. Legyél következetes. Ha káromkodik a gyerek, akkor legyen következménye. Küldd el a szobájába gondolkodni, vagy vonj meg tőle például egy óra számítógépidőt. Az egyáltalán nem elfogadott büntetés, hogy kimosod a száját szappannal, úgyhogy semmiképp ne csinálj ilyet.
Képünk illusztráció – Forrás: Profimedia
3. Ha a gyerek mérgében káromkodna, kérd meg, hogy mondja el csúnya szavak nélkül, mi a problémája. Ha nem teszi meg, akkor ugorj a második pontra, és küldd a szobájába azzal, hogy kijöhet, ha tud káromkodás nélkül beszélni.
4. Csak az otthoni beszédet próbáld kontrollálni. Arra nincs hatásod, hogy az iskolában a barátaival hogy beszél, milyen szavakat használ, úgyhogy kár is rajta őrlődni. Koncentrálj arra, hogy otthon tartsa magát a szabályokhoz.
5. Ami pedig talán a legfontosabb: figyelj oda arra, milyen szavak hagyják el a szádat. Nem várhatod el a gyerektől, hogy ne káromkodjon, ha anya és apa folyton csúnyán beszél. A saját példáddal tudod a legtöbbet tanítani a gyereknek.