Három gyerekem van, és azért nem mondanám azt könnyű szívvel, hogy a harmadik már sétagalopp, egy angyal, aki már szinte önmagát felneveli. Aki erre számít, az bizony csalódni fog, mert a harmadik gyerek is sír, dackorszakos, folyton beszél és önveszélyes, amikor totyogó korba ér, vele is újra éjszakázni kell, fáj a hasa, jönnek a fogai, és toporzékol, ha nem kapja meg azt a 8500 forintos plüssállatot, amit bevásárlás közben talált (történt épp a hétvégén).
Az viszont igaz, hogy a harmadik gyereknél rutinosabb anyák vagyunk, ezért mindazt az akadályt és problémát, ami az elsőnél még pánikhelyzetet teremtett, a harmadiknál már csuklóból megoldjuk. Ezért valóban úgy tűnik, hogy könnyebb, pedig csak annyi tapasztalatunk van már az első kettő után, hogy nem görcsölünk annyit, és tudjuk, mi az, amin tényleg érdemes aggódni, és mit kell elengedni.
Caroline Murray háromgyermekes édesanyát sokként érte a fenti felismerés, amikor megszületett a harmadik gyereke. Őszintén beszélt a történetükről.
„Hat év korkülönbséggel született meg a harmadik babánk, már a terhesség egész más volt, mint az elsőnél. Ez nagyrészt a korunkból is adódik, míg az első gyereknél a harmincas éveink elején jártunk, addig a harmadiknál már 40 felé közelítettünk, bölcsebbek lettünk, anyagilag stabilabban álltunk, és a családi, baráti kapcsolataink is egyértelműek és tiszták voltak. Az első két gyerekünk még egy kis lakásba érkezett, mi pedig éjjel-nappal dolgoztunk, hogy eljussunk odáig, ahol most tartunk.
Azt gondoltuk a második gyerekünk születése után, hogy nekünk elég kettő, boldog család vagyunk, és ha bárki kérdezte, mindig azt mondtuk, hogy nem vállalunk több gyereket. Már nem bírtam elképzelni, hogy újra éjszakázzak egy újszülöttel.
De amikor már mindketten iskolások voltak, elkezdett bekúszni a gondolataim közé, hogy milyen jó lenne egy harmadik.
Hiányzott az a végtelen cukiság, ami egy babából árad, és úgy éreztem, hogy túl gyorsan repült el a kisgyerekkor a nagyoknál. Ezért úgy döntöttünk, hogy jöjjön a harmadik gyermek. Egy fájdalmas vetélés után egészséges terhességből meg is született 2018 novemberében, és azt kell mondjam, hogy egy álom ahhoz képest, amilyen az első két gyerekkel volt.
Képünk illusztráció (Forrás: Profimedia)
Sokkal könnyebb a harmadikkal, mert egyrészt már tudtam, mi vár rám, másrészt pedig volt már két iskolás segítőm itthon. A gyermek pedig valószínűleg a családi káoszból nyeri az energiáit. Folyamatosan szórakoztatják a testvérei, le lehet tenni a kezünkből, sőt nem is akar folyton ölben lenni, mert sokkal érdekesebbek a nagy tesók, mint a szülők.
Másrészt pedig már a trükkök egész tárházával rendelkeztem, mire hármaska megszületett. Tudtam, hogy lehet úgy főzni, hogy ott van mellettem a pihenőszékében. Tudtam, milyen fontos, hogy ha elfoglalja magát, akkor ne a háztartással, hanem magammal foglalkozzak. Bátran elindultam vele bárhová, minden hivatalos ügyet, bevásárlást, iskolai dolgot, még a fogorvost is el tudtam úgy intézni, hogy kendőben magamra kötöttem, és mentünk világgá.
Nem rohantam vele minden gyanús jelre egyből az orvoshoz, mert már rutint szereztem az első kettővel a betegségekben, el tudom magabiztosan dönteni, mikor súlyos a helyzet, és mikor kell házilag gyógyítani. Nincs bennem az a sürgető érzés, nem kergetem a mérföldköveket a fejlődésében, nem akartam mindenáron megtanítani aludni éjjel, és nem aggódom azon, ha a karjaimban alszik el, vagy ha 30 percenként akar enni.
Élvezem a babázást, mert már tudom, hogy milyen hamar elmúlik.
A harmadik gyerekem eddig a legkönnyebb gyerek, én pedig igyekszem minden pillanatot értékelni, amit vele tölthetek. Minden gyerek más, nem lehet azt mondani általánosságban, hogy a harmadik mindenkinek ilyen könnyű lesz. De nekem egyértelműen ő a tökéletes álomgyerekem.”