A két fotót az anyuka barátnője, Danielle Fantis készítette: az egyiken az anyuka fel van öltözve, és mosolyog, körülötte tiszta a lakás, a másikon pedig Kathy fáradtan és boldogtalanul ül a káosz közepén.
Kathy a következő kommentárral tette ki a két képet a Facebookra:
“Valószínűleg kényelmetlenül érzed most magad (ne aggódj, én is). Azért mutatom meg ezeket a képeket, hogy felhívjam a figyelmet épp arra a kényelmetlen érzésre, amivel a társadalom reagál a szülés utáni depresszióra.
Május a szülés utáni depresszió hónapja és mivel engem is ezzel diagnosztizáltak – mellette pedig szorongással és OCD-vel –, úgy érzem, itt az ideje, hogy megmutassam, milyen ez igazából, hogy ne csak azt az oldalt lássátok, ami »Facebookra való«.
Az igazság az, hogy mindkét kép korrekten bemutatja az életemet. Csak az egyiket tudnám úgy megosztani, hogy ne érezzem magam kínosan, és épp ez a gond. A legmegterhelőbb ebben az állapotban az, hogy naponta olyannak kell tettetnem magamat, amilyen nem vagyok. Keményen dolgozom azon, hogy elrejtsem a valóságot előletek, mert félek, hogy zavarna titeket. Félek, hogy azt gondolnátok rólam, hogy gyenge és őrült vagyok, egy borzasztó anya, és még egymillió dolog, ami visszatart attól, hogy őszinte legyek. És tudom, hogy nem vagyok ezzel egyedül.
Nem szabad feltételeznünk többé, hogy a szülés utáni időszak mindig eufórikus, mert minden hetedik esetben kicsit sem az. Meg kell kérdeznünk a friss szülőket, hogy tényleg, igazából hogy érzik magukat, és nem csak felületesen csacsogni velük, amire biztos azt reagálják, hogy minden rendben. Meg kell tanulnunk, hogy mik a szülés utáni depresszió jelei, kockázati tényezői, és fel kell készülnünk, hogy tudjuk támogatni a frissen szült anyukákat.
Meg kell törnünk a stigmát, fel kell szólalnunk, hogy tudják a többiek is, hogy nincsenek egyedül. Nem kell csendben szenvedniük. Ha még senki sem mondta el neked, akkor tudd, hogy csodálatos munkát végzel. Értékes és szeretetreméltó vagy. Nem vagy egyedül.”