Az internetes anyacsoportok: maga a pokol vagy életmentő közösség?

Bodrogi Eszter | 2020. Május 20.
Előbb utóbb minden anya belép egy fórumba, vagy egy online csoportba, ahol szülők, gyerekneveléssel kapcsolatban osztják a tanácsokat. Egymás halálának kívánásától a legönzetlenebb segítségig mindenfélébe belefuthatunk.

Egymás kiosztása és a legnagyobb veszekedések talán a terhes csoportokban vannak, pár éve, amikor a közösségi médiában a fórumok még a virágkorukat élték, belefutottam olyanba is, ahol a kismamák képesek voltak egymás után nyomozni, majd komplett lejárató hadjáratot indítani valaki ellen csak azért, mert másképp gondolkodott a használt babaruháról.

Hasonlóan sikamlós terep a császármetszés kontra hüvelyi szülés, illetve a szoptatás vagy tápszerezés, hogy csak a legfontosabbakat említsem. De olyan apróságok miatt, minthogy valaki énekel-e, és ha igen, akkor tiszta hangon, vagy képes esetleg hamis énekléssel mérgezni a gyermekét, igazán csak anyafórumokon találkozhat az ember.
 

Jó barátságok is születhetnek online (Fotó: Pexels)

Aki valaha részese volt anyák közötti online vitának, és valamilyen furcsa oknál fogva nem szeretné napokig ezzel tölteni az idejét, az hamar megtanulja, hogy hol szabad kitárulkoznia és melyik az a csoport, ahol jobb csak csendes szemlélőként kukkolnia.
 
Zsófi négygyerekes elvált anyuka. Saját bevallása szerint ezek a csoportok tartották benne a lelket, és adtak neki életerőt akkor, amikor majdnem megőrült egyedül otthon a bezártságtól, és a négy eleven gyerekétől.
„Tényleg nagyon hálás vagyok az anyacsoportoknak. Este, amikor letettem a gyerekeket aludni, alig várom, hogy belépjek a kedvencembe, és egy kicsit csacsogjak a többiekkel. Amikor a férjem elköltözött, hetek teltek el úgy, hogy a bevásárláson kívül nem beszéltem felnőtt emberrel. Akivel nem volt még ilyen helyzetben, az elképzelni se tudja, hogy milyen az. Amikor azon kaptam magam, hogy egy valóságshowt bámulok órák óta, mert semmi más nem köt le, akkor azért eléggé megijedtem. Tudom, hogy egy kicsit Stockholm-szindróma szerű az a ragaszkodás, ahhoz én akkor viszonyultam ehhez a csoporthoz, de hónapokig tényleg ők voltak a családom. Vannak rokonaim, de ők nem értek rá, nem értették a problémámat, nem mertek nekem segíteni, mert attól féltek, hogy örökre rajtuk maradok majd a négy gyerekemmel. Amíg ők elfordították a fejüket, addig az ismeretlen csoporttagok bevásároltak nekem, amikor lázas voltam, eljöttek egy távolabbi játszótérről beszélgetni, és egy idő után elkezdtünk közös programokat szervezni. Azóta is vannak onnan igazi barátaim, úgyhogy egyáltalán nem értek egyet azzal, hogy a számítógép elidegeníti egymástól az embereket.”

Zsófinak is voltak negatív tapasztalatai, például pont a négygyerekes anyák csoportban. Ott valahogy csupa olyan nővel futott össze, akinek hibátlan volt az élete, alig várták már az ötödik gyerek megszületését, és el se tudták képzelni, hogy létezik, aki elvált, aki fáradt, akinek elege van és vágyna pár jó szóra, vagy legalább egy vicces csipkelődésre. Kioktatásra és lekezelésre viszont nincs szüksége.
 

Egy online közösség sokszor gyorsabban lehet a segítségünkre, mint más (Fotó: Pexels)

Mariannának viszont csak rossz tapasztalatai vannak. „Megőrülök attól, hogy alakul egy kellemes, egymást segítő, meghallgató csoport, majd mindig jön pár nagyszájú, mindent jobban tudó nő, aki a nap huszonnégy órájában képes másoknak beszólni és kioktatni. Ami a legjobban idegesít az a „Google a barátod!” beszólás. Lett volna egy falusi CSOK-kal kapcsolatos kérdésem, amit sokkal gyorsabb és különben is célravezetőbb olyanoknak feltenni, akik praktikus tanácsokat is tudnak adni, mert saját maguk is érintettek, mint letölteni egy dokumentumot, hiszen annak nem tudok visszakérdezni. Erre jön pár okoskodó, kötekedő nő, és kioktat, hogy erre van a kereső. Szerintem meg nekik nem kéne beszélgetős szülőcsoportokban írogatniuk!”

Tortát sütsz? Feljelentelek!

Ez és a hasonló történetek csak bevezetői voltak annak az esetnek, ami majdnem rendőrségi feljelentésig fajult.  Az egyik kismama a csoportban gyönyörű formatortákat sütött, amiből a többiek néha rendeltek is egyet-egyet a gyerek születésnapra. Ez valóban nem volt hivatalos dolog, hiszen a hobbicukrász semmilyen engedéllyel nem rendelkezett. Ezt valaki szóvá is tette a csoportban, mire néhányan hol egyik, hol a másik fél oldalára álltak. A dolog odáig jutott, hogy a végén már sem a tortakészítő, sem a másik anyuka nem szólt hozzá az eredeti poszthoz, viszont mások feljelentéssel, veréssel, rendőrrel fenyegették egymást.

„Egy ikres anyuka kezdte, aki a NAV-nál kívánta feljelenti azt, aki szerint a tortasütés után nem kellett adózni. Aztán ez az anyuka névtelen üzeneteket kezdett kapni arról, hogy hol a munkahelye, milyen színű az autója, végül a csoportban már szinte mindenki mindenkit rendőrrel fenyegetett. A vita vége az lett, hogy a csoport alapítója egyik pillanatban törölte az egészet.”
 
Kata kisfia speciális nevelési igényű, és az anya állítja, hogy nem bírná ki az anyacsoport nélkül a mindennapokat.
„Természetesen ott is akad vita bőven, hiszen a gyereknevelés mindig jó táptalaja az ilyesminek, de már megtanultam szűrni. Tudom, hogy melyik poszttól jobb, ha távol maradok, és melyik az, ahol segíthet a véleményem. Vannak, akik a tudománynak hisznek, és vannak a spirituális szemléletűek. Én tudománypárti vagyok, és megtapasztaltam, hogy parttalan viták keletkezhetnek csak, ha belefolyunk egy ilyenbe, úgyhogy inkább nem teszem és ennek az az oka, hogy megtanultam a leckét.”

Meg fogsz hallgatni!

Katának nagyon ritka vezetékneve van, és pár éve egy poszt alatt összeugrott az egyik anyukával, aki másnap a munkahelyén kereste telefonon. Lerázhatatlan volt, az mondta, hogy mindenképp meg kell ezt beszélnie Katával, ezért muszáj választania, vagy meghallgatja, vagy megvárja munka után.

„Első pillanatban kicsit felkaptam a vizet, mondtam neki, hogy ne zaklasson, és átfutott a fejemen, hogy kihívom a rendőrséget, mert nem merek majd elindulni haza, de végül vettem egy nagy levegőt, és meghallgattam, amit mondani akart. Az volt a lényege, hogy istennek terve van a szülési fájdalmakkal, ezért káros a programozott császár. Amikor befejezte, elmondtam neki, hogyha még egyszer felhív, vagy bármilyen formában megkeres, feljelentem. De úgy tűnik, elég volt végighallgatni.”
 
Dia a toxoplazmózison veszett össze pár anyatársával, de annyira, hogy miután valaki megosztotta a csoportban a munkahelyének a Facebook csoportját, azonnal elkezdődtek a negatív értékelések, és pár nap múlva törölni kellett az oldalt.

Vigyázzunk a privát szféránkra! (Fotó: Pexels)

„Komolyan nem hittem a szememnek. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a vita hevében valóban lehülyéztem valakit, de pár perc múlva töröltem a hozzászólást. Addigra késő volt, egy pillanat alatt közellenség lettem. Az igazsághoz azért az is nagymértékben hozzátartozik, hogy vannak nők, akik szinte a Facebook-on élnek. Ők a halálomat kívánták, a gyerekemen gúnyolódtak, és az éttermet kezdték ócsárolni, ahol dolgoztam. Pedig előtte nagyon hasznos csoport volt, ott kaptam használható tanácsokat arra, hogy hogyan érjem el, hogy a gyerekem végre képes legyen a saját ágyában aludni, sőt, a világ legjobb logopédusával is ott találkoztam. Mégis, egy rossz mondta után szinte fanatizálva rontottak rám, úgyhogy kiléptem onnan.”

Dia több tanácsot is megfogalmazott az anyacsoportokkal kapcsolatban:

Élet a közösségi médiában:

 

Exit mobile version