A legtöbb szülő életében eljön az a pont, amikor a totyogósa egyszer csak úgy dönt, hogy nem akar enni. Ilyenkor bármit tehetünk elé, bármilyen szépen kérlelhetjük, semmi sem hat. Ami tegnap még a kedvenc étele volt, az ma már a földön landol, a falatnál pedig csak a „nem” szócska hagyja el gyakrabban a száját. Szülőként ilyenkor persze tehetetlennek érezzük magunkat, azon aggódunk, hogy mi lehet a baj és lélekben elkezdünk felkészülni arra, hogy ez a gyerek mostantól bizony válogatni fog.
Valóságban azonban nem kell rögtön kétségbe esni: a szakemberek szerint teljesen normális, ha a kisgyermek étkezési szokásai átalakulnak. A két- és hatéves kor közötti fejlődési szakaszban sok minden befolyásolhatja, hogy a gyerek mit eszik meg. A kisebbeknél lehet, hogy a külső ingerek elvonják a figyelmét, ezért nem tud az evésre koncentrálni. A dackorszakban pedig a személyi autonómia kialakításának fontos lépése az, hogy a gyerek elkezd nemet mondani – néha teljesen indokolatlanul, de ez a folyamat természetes velejárója.
Ha lezárul ez a szakasz, akkor jó esélyek vannak arra, hogy a dolgok vissza fognak térni a korábbi kerékvágásba, de addig is összegyűjtöttünk néhány tippet ahhoz, hogy szülőként túléld ezt az időszakot.
1. Legyél türelmes
Ez a legegyszerűbb praktika, ugyanakkor az egyik legnehezebb dolog egy hisztis totyogós mellett. Amikor a gyerek ellöki a kanalat vagy sokadjára is eldobja az ételt, vegyél egy nagy levegőt és gondolj arra, hogy ez csak egy fázis, ami el fog múlni. Fontos, hogy ne mutasd ki a frusztrációdat a gyerek előtt, egyszerűen tedd elé az ételt és várd meg, hogy mit csinál. Ha azt jelzi, hogy elég volt vagy már nem éhes, akkor egyszerűen pakolj el. Ha később éhes lesz, akkor még mindig felkínálhatod neki a korábban elrakott falatokat.
2. Ne „körözz” folyamatosan a gyerek felett
Megvan a helikopter szülő fogalma? Ha nincs, akkor ideje vele megismerkedni, hogy véletlenül se ess ebbe a hibába! Ne ugrálj folyamatosan a gyerek körül és ne próbáld mindenáron rávenni arra, hogy bekapjon egy-egy falatot. Hagyd, hogy önállóan döntsön az evésről, tedd elé az ételt és aztán ülj le mellé enni te is. Ha végeztél, akkor nyugodtan kezdj el összepakolni, úgy ahogy egy átlagos ebéd vagy vacsora után tennéd. Ha a gyerek nem nyaggatásnak, hanem közös programnak látja az étkezést, akkor jobban meg fog jönni hozzá a kedve.
3. Adj választási lehetőséget
Ne legyél a helikopter szülő ellentéte sem: ne kényszerítsd a gyereket arra, hogy mindent megegyen. A napi öt étkezést úgy oszd fel, hogy mindig legyen két-háromféle tápláló étel, amiből választhat. Ha valami nem ízlik neki, azt tartsd tiszteletben, ahogy azt is, ha már nem kér többet. A közhiedelemmel ellentétben az erőltetés nem segít, hanem csak még válogatósabbá teszi a kicsiket.
4. Ne rendezz jelenetet
Bár nem könnyű, de próbáld meg lazán kezelni, ha a gyerek nem akar enni, vagy válogat. Ahogy a kényszerítés, úgy a szülői nyomásgyakorlás is a kívánt hatás ellentétét fogja kiváltani. Emlékezz arra, hogy a gyerek hangulatát nagyban befolyásolja a tiéd: ha azt látja, hogy feszült és ideges vagy, akkor ő is az lesz. Próbálj nyugodt maradni és nyomásgyakorlás helyett inkább a kiszámítható időpontban történő étkezésre fektesd a hangsúlyt.
5. Tudd, hogy mikor érdemes orvoshoz fordulni
Bár az étel visszautasítása a legtöbb esetben normális szakasza a kisgyermekkornak, előfordulhat, hogy orvosi segítségre van szükség. Ha a válogatás vagy nem evés mellett egyéb aggasztó vagy szokatlan viselkedést is észlelsz (pl. fogyás, fáradékonyság) akkor érdemes felkeresni egy orvost. A szakemberrel való beszélgetés segíthet kideríteni, hogy van-e valamilyen háttérben meghúzódó probléma.
(forrás: mother.ly)