Hazánk bővelkedik híres és sikeres dinasztiákban a művészet, az üzleti világ, a politika és a tudomány területén is. Bár ezek a famíliák és életútjuk nagyon különböző, egy dologban hasonlítanak egymásra: sikerüket nem csupán az öröklött tehetségüknek, hanem a családi hagyományok őrzésének is köszönhetik.
Zsolnay Család
Az egyik leghíresebb magyar márka alapítója, Zsolnay Miklós igen komoly művészi tehetséggel megáldott, leleményes és újító szellemű iparos volt, aki nem csupán egy jól menő gyárat épített fel az 1853-ban Lukafán elindított keménycserép manufaktúrájából, hanem egy generációkon átívelő brandet is. Mindkét fia (Ignác és Vilmos) kötődött a gyárhoz és az apa által felállított hagyományokhoz, majd később az ő gyermekik (Vilmos két lánya és egy fia) is a gyárhoz kötötte életét. Az őket követő negyedik generációról az a legenda járta, hogy gyakorlatilag a gyárban nőttek fel, hiszen szüleik rengeteg energiát fordítottak arra, hogy a családban szinte minden tagjában megmutatkozó művészi talentumot – amely a Zsolnay márkát olyan különlegessé és utánozhatatlanná tette – a lehető legtökéletesebbre csiszolják, és közben megtanítsák őket a gyártás és az üzlet mesterfogásaira is.
A Zwack família
227 év telt már el azóta, hogy Dr. Zwack először mutatta be később híressé vált italát II. József császárnak és magyar királynak. Az emésztést segítő orvosságként felkínált likőrféleségnek a legenda szerint maga a császár adott nevet, amikor a kóstolás után azt „ein Unicum”-nak, vagyis magyarul „különlegességnek” aposztrofálta. Bár az első igazi Zwack céget csak ezután ötven évvel alapította meg Zwack József, a névadás körüli hagyományt mégsem felejtette el, hivatalosan is Unicum lett az ital neve. A tradíció azóta is megkérdőjelezhetetlen alapja mind az Unicum márkának, mind a Zwack család életének, amelynek öt generáción át szinte minden tagja kötődött valamilyen módon ehhez a patinás gyárhoz.
Az Auguszt dinasztia
A legnevesebb magyar cukrászdinasztia immár öt generáció óta kényezteti finomabbnál finomabb édességekkel a vevőket. A cukrászda 1870-es megnyitása óta (akkor még a Tabánban volt az „Auguszt”) végig a család tagjai vitték az üzletet annak ellenére is, hogy szinte minden generációban voltak olyan gyermekek, akik inkább a saját útjukat szerették volna járni – ám előbb utóbb mégis a cukra mellett kötelezték el magukat. Már az alapító Auguszt Elek fia, József is inkább művészi pályára állt volna, de becsületből és a család iránti szolidaritásból mégis kitanulta apja mesterségét – és végül még tovább is fejlesztette azt, hiszen újabb boltokat nyitott a Krisztinavárosban és a Hidegkúti úton, amikben természetesen a család hagyományos receptjei alapján készültek a sütemények. József azonban túllépett az egyszerű cukrászda keretein, és az első világháborúban megszerezte a hadsereg hivatalos csokoládébeszállítója pozíciót is! Ha ellátogatunk a Fény utcai boltba, ma is Auguszt leszármazottakat találunk a pult mögött vagy a konyhában, ahol az ínycsiklandó nyalánkságok készülnek a régi családi tradíció szerint.
