Szent-Györgyi Albert kálváriája a C-vitaminnal

nlc | 2014. Március 11.
A tudomány nagy magyar hőse Szent-Györgyi Albert, akinek először sikerült a C-vitamint nagyobb mennyiségben szintetizálni. A Nobel-díjas orvos és biokémikus kalandja
Szent-Györgyi Albert kálváriája a C-vitaminnal

A skorbut ellenszerét már régóta kutatták és számos vakvágányra és jó, de elfeledett következtetésre is jutottak vele kapcsolatban a tudósok és orvosok. A 20. század hajnalán lázas kutatás indult egy bizonyos anyag után, amely pár kísérletben sikeresen meggyógyította a skorbutos laboratóriumi tengerimalacokat. Nem tudták pontosan, mi ez az anyag, de úgy sejtették, hogy a citrusféléből kinyerhető, ezért Angliában és Amerikában hektoliter számra kezdték főzni a citromlevet a tudósok. Akkor még nem tudták, hogy a tartós hőkezelés árt a C-vitaminnak, ezért nem is jutottak túl messzire.

Paprika helyett burgonya

Szent-Györgyi Albert ebben az időben egyáltalán nem a C faktorral – így nevezték a keresett anyagot a tudósok a citrusfélék után – volt elfoglalva, hanem mellékvese kutatással. Hollandiában darabolgatta ezeket a mirigyeket, mert meggyőződése volt, hogy az adrenalin mellett kell legyen bennük egy igen erős antioxidáns anyag is. Szendi Gábor, aki több időt szentelt a tudós munkásságának, az írja, hogy ez az antioxidáns anyag a darálás során belekerült vas volt, és Szent-Györgyi elbaltázott kísérletek sorát hajtotta végre, mire rájött, hogy tévúton jár. Abba is hagyta a pepecselést a mellékvesével és inkább írt egy cikket a burgonya légzéséről, ami a főnöke szerint inkább a szemétkosárba való lett volna. Ám Szent-Györgyi tudományos pályafutása zárásaként mégis leközölte a cikket és összecsomagolt, hogy elutazzon egy utolsó konferenciára Stockholmba. Itt a nyitóelőadáson egy igen nagy hírű professzor, Sir Frederick G. Hopkins többször is idézett ebből a cikkből, így hát az előadás után Szent-Györgyi Albert odamerészkedett a tudóshoz és bemutatkozott, mint a cikk szerzője.

Színre lép a hexuron

Ez a mozzanat adott új lendületet a karrierjének és lehetőséget kapott, hogy Oxfordban folytassa mellékvese tanulmányait. Elő is állított belőle egy hexuron savnak elnevezett anyagot kis mennyiségben, de ahhoz, hogy ennek képletét megbízhatóan le tudják írni, legalább 20 grammra lett volna szükség. 20 gramm hexuron savhoz pedig 66 kg mellékvese szükséges, ennyi pedig csak Amerikában található. Egy kollégája vállalkozott rá, hogy elvégzi a szükséges kísérleteket a tengerentúlon, Szent-Györgyi pedig tovább kutatta a hexuron savat immár Szegeden. A népszerű C-vitamin továbbra sem érdekelte, a kutatásához nélkülözhetetlen állatkísérletektől pedig egyenesen irtózott.

Hazalátogat egy magyar ifjú

Egy nap azonban egy Amerikába kivándorolt magyar unokája, Joe Svirbely jelent meg a magyar professzor laboratóriumában, felajánlva szolgálatait azzal, hogy a C-vitamin kutatásán kívül semmihez sem ért ezen a világon. Szent-Györgyit erre a kezébe nyomott a polcáról egy üveg kristályt, hogy vizsgálja meg, hátha van valami köze a dologhoz. A fiatal Joe neki is látott, hogy skorbutos tengerimalacokat állítson elő és elkezdte őket kezelni a hexuron savval. Nemsokára nagy örömmel jelentette be, hogy a malacok meggyógyultak és a Szent-Györgyi polcán porosodó anyag nem más, mint maga a C-vitamin, amiért Amerikában már öt éve dolgoznak éjjel nappal a tudósok. Joe Svirbely egyébként a nagy hírű C-vitamin kutató, Dr. King jobb keze volt Amerikában, így hát meg is írta neki, hogy itt Magyarországon sikerül izolálniuk a hexuron savat ami egyenlő a keresett vitaminnal. Dr King pedig leközölt egy cikket a Science-ban, amiben bejelentette, hogy ő maga izolálta és és azonosította a C-vitamint, és ezzel el is indított egy elsőbbségi vitát, amit végül a Nobel-díj bizottság döntött el, amikor Szent-Györgyi kezébe nyomta Alfred Nobel emlékplakettjét.

A magyar paprika megdicsőülése

Mindeközben az a kevés hexuron sav, amit kitermelt, elfogyott, így új forrás után kellett néznie a szegedi doktornak. Egy nap paprikát kapott a feleségétől vacsorája mellé, de nem kérte, hanem inkább elvitte a laborba, hogy megnézze, van-e benne C-vitamin. Mit ad isten? – épp a vitaminban egyik leggazdagabb zöldségbe botlott. Ettől kezdve paprikafeldolgozóvá alakította át a laboratóriumát és parasztasszonyokat fogadott fel, hogy darálják neki az anyagot. Egy hét alatt másfél kilogramm C-vitamint állítottak így elő, míg előtte egy év alatt alig 30 grammhoz jutott csak. Így történt tehát a C-vitamin kalandos felfedezése.

 

Exit mobile version