What a Wonderful World

K.Zs. | 2001. Május 26.
A kisvárosban Ki Mit Tud-ot hirdetett a helyi mûvelõdési ház, s özönleni kezdtek a jelentkezõk nemcsak helybeliek, hanem szerte a környékrõl. Pedig a vers–és prózamondók bemutatkozását külön, a könyvtárban tartották.

Ember nem hitte volna, hogy ezernél több gyerek vágyik pódiumra errefelé, s hogy a helyi kábeltévében való szereplés lehetőségének megcsillantása micsoda vonzerőt jelent. Veszélyes ez, ráncolta a homlokát egy népművelő, aki másfelé szervezi ugyan a kultúrműsorokat, de ennek a híre hozzá is eljutott. Neki is vannak gyerekcsoportjai, mesélte, akik, ha valami ügyeset produkálnak, azonnal azt kérik, hadd lépjenek színpadra a produktummal. S ő nem győzi magyarázni, hogy, még ha drámajátékról van is szó, tekintsék játéknak. Szeressék, élvezzék, de ne akarjanak mindenáron nagyközönséget hozzá. Ne akarjanak sztárok lenni azonnal, csekély erőfeszítéssel, csekély és szórakoztató munkával. A kisvárosi Ki Mit Tud maratoni hosszúságú volt, több napot és több éjszakát szántak rá, s nehezen lehetett eldönteni, hogy ez most valóban játék, vagy a sztárkultusz előszobájában toporognak százával az illúziókergetők.

Magam is csak később jöttem rá, hogy kár volt aggódni. Mégpedig a közeli Idősek Falva egyéves fennállására rendezett születésnapi partiján. Az intézményt egyébként nevezhetnénk szociális otthonnak is, de nem tesszük, mert az itt zajló szociális gondozás szerencsére nyomokban sem hasonlít ahhoz. Ide – mert nyitott házat visznek amúgy is, s roppant fontosnak tartják, hogy a generációk ne rekedjenek kívül egymás világán – gyerekeket is meghívtak, köztük a kisvárosi Ki Mit Tud győzteseit. Akik olyan boldogan hajlongtak tánc közben, olyan fülig érő szájjal énekeltek, úgy lengették a papírvirágaikat, hogy egyszer csak ugyanennek az életörömnek a visszatükröződését lehetett látni a hall karosszékeiben ülők arcán is. És tökéletesen mindegy volt, hogy a ragyogó mosoly egy hamvas arcot szépít meg, vagy egy ráncoktól barázdáltat.

What a Wonderful World – dalolta a Ki Mit Tud-győztes gyerekkórus, mint aki érzi, hogy ez nem csupán igaz, de teljesen rendjén való is. A világ gyönyörű. S habár a körben ülő hallgatóság erről sokat tudna mesélni, most az egyszer nyilvánvaló volt, hogy így érzi, csakis így. Erre a kis időre el kellett hinnie, elhitették vele. Más nem lett volna rá képes. A gyerekek igen.

Exit mobile version