Az esetek felében nincs kimutatható oka a magzat medencevégű elhelyezkedésének. Érdekes jelenség, hogy a fartartás a későbbi terhességekben is gyakorta ismétlődik. Előfordul, hogy a köldökzsinór rátekeredik a magzat nyakára vagy testére, s emiatt válik túlságosan röviddé a megforduláshoz. Igen ritkán a méh fejlődési rendellenesége miatt nem tud a magzat fejjel lefelé elhelyezkedni.
A normál szülés folyamatához kattints ide!
Mikor kerülhet sor faros szülésre?
A medencevégűen elhelyezkedő magzatok harminc-negyven százaléka születhet meg hüvelyi úton, s ez az arány évről évre csökken. Ha a magzat feje van elöl a szülésnél, alaposan kitágítja a szülőutakat, s a test többi része már könnyen megszületik. Faros szülésnél a fejnél jóval kisebb átmérőjű popsi halad át először a szülőcsatornán. Ilyenkor a fő probléma az, hogy a köldökzsinór előrébb helyezkedik el, mint a fej, amely utoljára halad át a szülőcsatornán, s attól kezdve, hogy a koponya belép a medencébe, a köldökzsinór egészen addig leszorítódik – azaz megszűnik a magzat keringése – amíg a koponya el nem hagyja a medencét. Az oxigénhiány következtében károsodik az agy. Felnőtteknél ez három perc múltán következik be, a magzatok öt percet is kibírhatnak.
Normális szülés esetén a fej általában 6-8 óra alatt halad át a medencén, s ezalatt a koponya a szükséges mértékben át tud formálódni. Medencevégű fekvés esetén erre az áthaladásra csupán egy-két perc áll rendelkezésre. Ez a gyors folyamat nagyobb megterhelést jelent a magzat koponyájára. Faros szülésre tehát akkor kerülhet sor, ha a magzat mérete nem túl nagy, ha a szülés jól halad, és más szövődmény nincs. Többedszer szülőknél könnyebben dönt az orvos hüvelyi szülés mellett, ha első babáról van szó, szinte mindig császármetszésre kerül sor.
A kitolási szakot rendszerint gyorsítják
A baba elhelyezkedése azonban sokszor változtatható
A faros baba külső fordításának célja, hogy előnytelen fekvését fejvégűvé alakítsák, és így lehetővé tegyék a hüvelyi szülést. A beavatkozást a betöltött 37. terhességi hét után végzett külső fordítás felére csökkenti a medencevégű hüvelyi szülések és a medencevégű fekvés miatt végzett császármetszések gyakoriságát.
A külső fordítás nem veszélytelen sem az anyára, sem a magzatra, ezért a beavatkozás csak szigorú feltételek teljesülése esetén végezhető. A feltételek közé sorolható a 37. hetet betöltött zavartalan terhesség, ép magzatburok, 4 cm-nél nem tágabb méhszáj, ellazult méh, valamint az, hogy a medencevégű fekvésen kívül más veszélyeztetettségi tényező nincs. A külső fordítás egyik veszélye, hogy a test köré csavarodott, vagy az eleve rövid köldökzsinór megfeszülhet.
Szakértő: Dr. Póka Róbert szülész-nőgyógyász, egyetemi adjunktus (Debreceni Női Klinika)
A cikket kivonatosan közöltük, teljes terjedelemben a Kisbaba 2000. júliusi számának 9. oldalán olvasható.