A fõvárosiak szerencsés helyzetben vannak, hisz rengeteg szülészet között válogathatnak. Vidéken más a helyzet, hisz elõfordulhat, hogy messzire kell utazni addig a szülészetig, amely elképzeléseinknek megfelel.
Annyi biztos, hogy a döntést nem szabad elkapkodni, nem árt, ha már a terhesség előtt érdeklődni kezdünk, milyen lehetőségek állnak rendelkezésünkre. Szinte valamennyi hazai szülészeten indítanak szülésfelkészítő tanfolyamot, aminek során a szülőszoba és a gyermekágyas részleg megtekintésére is lehetőség van. Menjünk el több helyre, hasonlítsuk össze a berendezést, a hangulatot. Érdeklődjünk olyan kismamáktól, akik már szültek ott, hogy milyen tapasztalatokat szereztek.
Éljünk a szabad orvosválasztás lehetőségével!
Számos hazai szülészeten a terhesség harminchatodik hetéig nyilatkoznia kell a kismamának, hogy kinél kíván szülni. Ha ez nem történik meg, beosztják valakihez. Ezzel az intézkedéssel részben a terhesgondozás biztonságát kívánják növelni, másrészt azt a helyzetet is szeretnék elkerülni, hogy az orvos az utolsó pillanatokban szerezzen tudomást bizonyos szövődményekről.
A szüléssel kapcsolatos kívánságainkat, elképzeléseinket már az első hetekben megbeszélhetjük a választott orvossal, így abban az esetben, ha nagyon különbözik beállítottságunk, még bőven van időnk mást keresni. Bármilyen kínosnak tűnik is, feltétlenül tisztázzuk, hogy az orvos mit vállal velünk kapcsolatban, s hogy ezért milyen ellenszolgáltatással tartozunk. Így számos kellemetlen félreértést elkerülhetünk.
Fontos kérdések:
Felhívhatjuk-e bármikor, ha problémánk, kérdésünk adódik?
Hajlandó-e a kérdéseinkre részletes, szakmailag korrekt választ adni?
A kórházban, magánrendelésen mikor és hol találjuk meg?
Ha komplikációval kórházba kerülünk, kérhetjük-e, hogy a választott orvos foglakozzon a problémával?
Milyen vizsgálatok tartoznak a havonkénti ellenőrzésbe?
Lehet-e előjegyzést kérni az egyes vizsgálatokra (például ultrahangra), vagy alkalmanként több órás várakozásra lehet számítani?
Kérdezzük meg, a kísérő jelenlétének feltétele-e a tanfolyam elvégzése.
Érdeklődjünk, a szülészeten működik-e huszonnégy órás rooming-in. Az anya és a gyermek érdekét ugyanis az együttes elhelyezés szolgálja, és a törvények szerint a kiskorú gyermeknek joga van ahhoz, hogy anyja akár egész nap vele lehessen.
Mikor lehet először szoptatni?
Kérdezzünk rá, szabad-e vajúdás közben járkálni, megválasztható-e a testhelyzet a szülés kitolási szakaszában. Sok helyütt az a válasz, hogy választani lehet, de nem szokás. Ilyen helyen általában nem lehet választani, ám ezt nem látják jónak az érdeklődő orrára kötni. Van-e szülőszék, szülősámli, széles, állítható szülőágy?
Érdeklődjünk, hogy milyen arányban végződnek császármetszéssel a szülések (az országos átlag tizennyolc százalék körüli), hogy rutinszerűen végeznek-e gátmetszést, és ha igen, milyen módon varrják össze. Az sem közömbös, mennyi művi beavatkozás történik a felvételtől kezdve.
Kérdezzük meg, van-e szabad bábaválasztás. Ez legalább annyira lényeges szempont, mint az orvosválasztás, hiszen a vajúdás legnagyobb részét a bábával töltjük, akit kisebb problémákkal már a várandósság alatt is megkereshetünk. Sokat számít, ha nem ismeretlen szülésznővel szülünk, hanem olyannal, aki már ismerősként üdvözöl minket, s aki eleve elnyerte rokonszenvünket, egyetért a szüléssel kapcsolatos elképzeléseinkkel.
A cikket kivonatosan közöltük, teljes terjedelemben a Kisbaba 1999. októberi, 10. számának 11. oldalán olvasható.