Egyik olvasónk is ezt tette, amikor kikérdezte édesanyját, őt milyen rendszer szerint szoptatta ezelőtt huszonöt évvel. Akkoriban igen nagy hangsúlyt fektettek a fejésre, viszont meghatározott időközökben szoptattak, és már pár hetes korban megkezdték a gyümölcsök és főzelékfélék bevezetését. Éjszaka sem volt szabad mellre tenni a babát. Abban az időszakban összességében igen rövid ideig tartott a szoptatási időszak, a kizárólagos anyatejes táplálás pedig csupán néhány hétig.
Elég kézenfekvő hát a következtetés, hogy a fejés önmagában nem garantálja a hosszú szoptatást, s a tejtermelődésnek nem tesz jót a hosszú éjszakai szünet, valamint az sem, ha csupán négy óránként tesszük mellre a babát. Kérdezzük ki az ismerős kismamákat arról is, milyen tapasztalatokat szereztek a szülés után a gyermekágyas részlegen.
Mit tudakoljunk meg előre a választott kórházzal kapcsolatosan?
2. Mikor kerül sor az első szoptatásra?
3. Van-e az osztályon huszonnégy órás rooming-in?
4. Milyen esetben kapnak pótlást az újszülöttek?
5. Ha a kisbaba valamilyen okból intenzív kezelésre vagy megfigyelésre szorul, el tudják-e helyezni vele együtt az anyát is?
6. Milyen formában világosítják fel az anyákat a szoptatás és mellrehelyezés módjáról?
7. Működik-e az osztályon szoptatási ambulancia, ahova otthonról is be lehet telefonálni, ha valakinek kérdése van?
Sokan úgy gondolják, hogy mellbimbójukat már a várandósság alatt érdemes edzeni, durva frottírtörülközővel dörzsölgetni. Ez a módszer nem szokott eredményesnek bizonyulni, mert a szopás egészen másfajta igénybevételt jelent. Inkább arra érdemes törekedni, hogy a szülés pillanatától kezdve olyan gyakran tegyük mellre a babát, amilyen gyakran csak lehetséges.
Az anyamell a szülés után közvetlenül sem üres: kolosztrumot, azaz előtejet tartalmaz. Az a néhány korty, amit az újszülött elfogyaszt belőle, olyan, mintha valami tökéletes védőoltásban részesülne. A kisbaba bélnyálkahártyáját bevonják az anyatej immunanyagai, s védettséget biztosítanak minden olyan kórokozóval szemben, amely ellen az anya ellenanyagokat termel. Többek közt ezért sem szükséges szájkendőbe bújni és mellet fertőtleníteni a szoptatások előtt. Az anya melletti elhelyezés járványügyi szempontból lényegesen biztonságosabb, mint az újszülöttosztály, ahol egy légtérben több kisbabát is elhelyeznek.
Az előtej összetétele egyébként folyamatosan változik. Ellenanyagtartalma a szülés utáni órákban a legmagasabb – milyen kár, hogy sok kisbabát csak hat-tizenkét óra múlva visznek ki először szopni édesanyjához. A koraszülöttet világrahozó anya teje speciális összetételű, ezért feltétlenül törekedni kell rá, hogy folyamatosan saját édesanyja tejéhez jusson hozzá, mert igényeinek ez felel meg a legjobban.
Az anyatej speciális, személyre szabott védelmét és összetételét semmivel sem lehet pótolni és helyettesíteni, a korai tápszeradás viszont erősen növeli a különféle allergiák, és más betegségek kialakulásának kockázatát. A gyakori szoptatás segíti az újszülöttkori sárgaság gyors lezajlását, az előtej hashajtó hatása következtében ugyanis a széklettel gyorsabban távoznak a bilirubin, a lebomló vérfesték összetevői.
Az önbizalom és az együttlét a legfontosabb!
Az első babánál és az első hetekben nagyon fontos, hogy kedvezően alakuljanak a feltételek, hiszen egy gyakran síró, vagy éppen túlságosan aluszékony kisbaba nagyon elbizonytalanítja a mamát. Akkor sem szabad azonban elkeseredni, ha nem alakulnak optimálisan a körülmények, vagy legalábbis nem úgy, ahogyan elképzeltük.
Előfordulhat, hogy a szoptatásra csak jókora késéssel kerül sor; ha a baba beteg vagy koraszülött, hosszú hetekig nem vihetjük haza. Megeshet, hogy a választott kórház nem felel meg elvárásainknak, nincs rooming-in, vagy ha van is, éjszakára elviszik a csecsemőket. Ilyenkor kérhetjük a csecsemős nővért, hogy hozza ki szopni, ha felébred éjjel és sír. Sok múlik azon, hogy a kismama tisztában van-e a jogaival, tudja-e hogy kérheti az együttes elhelyezést, mert az egészségügyi törvény lehetővé teszi. Változásokra csak akkor számíthatunk, ha kinyilvánítjuk igényeinket, szóvá tesszük panaszainkat, de alkalomadtán a dícsérettel sem fukarkodunk.