Az újabb antibiotikumok használata az esetek egy részében feleslegessé teszi a dobhártya bemetszését (köznapi nevén: a fülszúrást). A gyógyszer, ha idejében alkalmazzuk, és gondoskodunk az orrváladék megfelelő eltávolításáról, megállítja a gyulladásos folyamatot. Ezért a betegség kezdetén néhány napot várni szoktak, s ha a láz, a fájdalom és a hányás megszűnik, általában nincs szükség további beavatkozásokra.
Ha viszont a tünetek továbbra is fennállnak, és az orvos a vizsgálatnál azt tapasztalja, hogy a dobhártyakép romlik, akkor a fülszúrás mellett dönt. Ilyenkor a szabályos kis sebzésen keresztül ürül ki a genny – sőt, minden esetben le is szívják a váladékot a középfülből.
Ha viszont megvárjuk, amíg magától kifakad, roncsolódik a dobhártya. A fülszúrással nem szoktak napokig várni akkor, ha a csecsemő nagybeteg benyomását kelti, ha elesett, hány és magas láza van. Koraszülötteknél és fiatal csecsemőknél, valamint akkor, ha valamilyen szövődmény lép fel, szintén indokolt lehet a gyorsabb beavatkozás.
Elterjedt tévhit, hogy az első fülszúrás vonzza maga után a többit, s a későbbiekben középfülgyulladás esetén mindig szúrni kell. Többszöri szúrásra akkor szokott sor kerülni, ha a gyerek eleve hajlamos erre a betegségre.
A szúrás fájdalmas volna, de mindig helyi érzéstelenítésben végzik – érzéstelenítő oldatot cseppentenek a fülbe. Ha a szülő hosszabb időt is el tud tölteni gyermekével a rendelésen, akkor altatásban is történhet ez a beavatkozás. Ilyenkor éhgyomorral kell jelentkezni a vizsgálatra, és természetesen meg kell várni a teljes ébredést. Ez legalább 2-3 órányi várakozást jelent.
A középfülgyulladás leggyakoribb szövődménye a csecsnyúlvány gyulladás. Ilyenkor a gennyes fertőzés a fül mögötti csontnyúlványt is eléri, ahol a bőr gyulladt, piros, duzzadt lesz, a fül pedig ennek hatására elállóvá válik. Terápiája minden esetben azonnali műtét.