A weboldalon cookie-kat használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassunk.
Részletes leírás
"Amikor kisfiammal hazajöttünk a kórházból, kezdetben én is úgy gondoltam, külön ágyban, külön szobában altatom. Két napig bírtuk. Peti furcsa hangokat hallatott, nyöszörgött, én pedig folyton ugráltam, hogy megnézzem, mit csinál, rendesen kap-e levegõt."
Szinte semmit sem pihentem. Harmadik nap franciaágyunk mellé került a kiságy. Negyedik nap lekerült a rács az egyik oldaláról, s így összeér a franciaággyal. Így nagyon kényelmes volt a szoptatás.
Peti hamar megtanulta, hogy ott vagyok mellette. Egy idő után már nem sírt fel éjszaka, ha éhes volt, csak tátogott, kereste a cicit. Hat hónaposan ő maga hagyta el az éjszakai evést. Most tizennégy hónapos, még mindig mellettünk alszik. Ha rosszat álmodik vagy fáj valamilye, csak odabújik mellém, hisz így van elég helyünk. Ha éjjel felébredek, csak kinyújtom a kezem, betakargatom, és nyugodtan alszom tovább. Nagyon ritkán jön csak át hozzánk. Tudja, hogy a kiságy az ő helye, és szereti is. Ha szüksége van rám, én mindig ott vagyok.” – Kispál Anita, Mohács
