A csecsemõt akkor érdemes elõször megkínálni egy kis fõzelékkel, amikor valamilyen módon kinyilvánítja, hogy az anyatejen kívül már másra is szüksége van. Ez többnyire hat hónapos kor körül következik be.
Ha a családi étkezéseknél ő is jelen van, kapkodni kezd az ennivalók után, érdeklődéssel figyeli, hogyan esznek a többiek. Ennél korábban felesleges és káros is megkezdeni az elválasztást, mert szervezete körülbelül fél éves korára válik képessé arra, hogy szilárd táplálékokat is megemésszen.
Az anyatej azonban az első évben végig meghatározó étel és ital maradhat: mindig szopással kezdünk, és utána megkínáljuk pár kanálka főzelékkel a kisbabát. Ha nem ízlik neki, ne erőltessük. Előbb-utóbb úgyis rá fog kapni a szilárd ételekre, élvezni fogja az ízek sokféleségét és az alapanyagok különböző állagát. Még egyetlen gyerekkel sem fordult elő, hogy egyáltalán ne akart volna a szopásról leszokni! Elsietett elválasztásról viszont jóval többször hallani.
A szilárd ételek bevezetése tehát nem jelenti feltétlenül a szopások számának csökkenését. A kisbaba továbbra is szophat, s nem az éhség kényszerének engedve fogyasztja el azt, amit felkínálunk neki, hanem önként, érdeklődve, szívesen. Így kezdettől fogva elkerülhetjük azt, ami a rosszul evő gyerekek egyik legfőbb mumusa: az evésre való kényszerítést.
Ha ingerültségtől és aggodalomtól mentesen, csak úgy próbaképpen kínáljuk ezzel-azzal, jó hangulatúak, élvezetesek lesznek az étkezések. A baba is úgy érzi majd, hogy enni kaland és öröm is egyszerre. Az is teljesen normális, ha a csecsemő érdeklődése csak hét-nyolc hónapos kora táján ébred föl igazán a főzelék iránt. Arra azonban ügyeljük, hogy hat hónapos korától kezdve pl. a déli vagy délutáni szopást követően kínáljuk meg vele, hogy abban az esetben, ha éhes maradt szopás után, ehessen még egy kicsit.