Nálunk még mindig az a közvélekedés, hogy csak a „dilisek” járnak pszichológushoz. A nyugati országokban a pszichológusok nem arra rendezkednek be, hogy kizárólag a beteg lélek gyógyítására fordítsák erejüket, hanem sokat foglalkozhatnak a lelki egészségvédelemmel is. Magyarországon is van lehetőség erre, csak meg kell találni a személyiségnek, a célnak megfelelő segítő szervezetet vagy szakembert.
Az első jelentős lépés a lelki egészség megtartása felé, hogy felmerüljön bennünk az önismeret igénye, és nyitottak legyünk a változásra. Az ember személyisége persze nem alakítható át alapjaiban – ne higgyünk a néhány napos tréningek hirdetőinek –, de fejleszthető.
Mindez általában is jót tesz az ember lányának/fiának, de családalapítás, gyermekvállalás előtt kifejezetten hasznos. A gyermek megszületésének ténye ugyanis viták, konfliktusok forrásává válhat, hiszen ilyenkor boldog-boldogtalan beleszól a család életébe. A gyerekneveléshez, gyerekgondozáshoz ugye mindenki „ért”, mégpedig sokkal jobban, mint maga a szülő.
Merjünk nemet mondani!
Manapság nem ritka, hogy egy nő a gyerekszerepből azonnal az anyaszerepbe csöppen. Az iskolapadból a pelenka mellé. Ilyen helyzetben nincs elég idő arra, hogy begyakorolja, miként kell felelősen viselkedni. A gyermek kihordása, fölnevelése döntések sorát hozza magával.
Szülőként óhatatlanul konfliktushelyzetekbe kerülünk, s gyakran csak utólag tudjuk higgadtan mérlegelni az eseményeket. Jó lenne, ha minden leendő szülő tudná, hogyan kell majd képviselnie a saját és gyermeke érdekeit. A nőknek általában nehezebb, mint a férfiaknak, mivel az alárendelődés, a passzivitás jellegzetesen női tulajdonság.
Persze nemet mondani úgy, hogy a másik felet ne bántsuk meg, ne bosszantsuk fel, nagyon nehéz. A legjobban akkor boldogulunk, ha megtanuljuk határozottan és kulturáltan kifejezni saját érzéseinket. Ehhez viszont beszélő viszonyban kell lennünk önmagunkkal. Újra eljutottunk az önismeret fontosságához.