Eddig két alkalommal keletkezett olyan súlyos gátsérülés, amelyet – a körülmények miatt (jó feltárási viszonyok és segéd hiánya) – kórházban kellett ellátni.
Tapasztalataim szerint az először szülőknél lényegesen ritkábban reped a gát, mint többedszer szülőknél. Kisebb repedések főként a heges területen keletkeztek olyanoknál, akiknél korábban gátmetszést végeztek. A spontán repedések zöme középre esik, csak a bőrt érinti, és szépen, jóformán hegmentesen gyógyul. A gátmetszés azonban izmok átvágását is jelenti, ezért a gyógyulási folyamat hosszú, s az eredmény sem mindig tökéletes.
Ami a gátmetszés elmulasztásával összefüggésbe hozott panaszokat illeti: későbbi vizeletcsöpögés olyanoknál is tapasztalható, akik egyáltalán nem, vagy császármetszéssel szültek. Ez a panasz inkább hormonális okokkal, a kötőszövet lazaságával, az izmok renyheségével hozható összefüggésbe. Megfelelő gáttornával sokat javíthatunk a helyzeten.
Sokáig tartott, amíg a klinikai rutint saját tapasztalataimmal mertem felcserélni. A hagyományos gátvédelem hatékonysága megkérdőjeleződött számomra, mióta észrevettem, hogy ilyenkor gyakrabban keletkezik repedés, mint amikor a szülő nő maga végzi a gátvédelmet, vagy más, de az ő útmutatása alapján.
Mert a szülő nő érzi legjobban, hova kell nyúlni, hol feszül a legjobban, hol van szükség az orbáncfűolajos masszázsra és/vagy a meleg vizes borogatásra. Mióta letettem arról, hogy ujjal tágítsam a gátat, illetve mióta nem a hagyományos gátvédelmet végzem, még kevesebb a repedés.
Nagyon fontos a gát kímélése érdekében, hogy a szülő nő érzése szerint váltogathassa testhelyzetét kitolás közben is. Aki ezt nem teheti meg, ne tiltakozzon a gátmetszés ellen, mert biztos, hogy nélküle rosszabbul jár.