‘A játék, az különös. Gömbölyû és gyönyörû, …’

Sinka Annamária | 2002. Szeptember 26.
Balázs elsõ játéka egy különleges alakú csörgõ volt, amit még a babakelengyéjébe kapott némiképp tapasztaltabb kisgyerekes barátainktól.




Először nem is akartam elhinni, hogy csak két hónapos kortól használható. Persze tudtam, hogy a pici babák kezdetben nem látnak jól, mert a fókuszálást csak fokozatosan tanulják meg. A mi pólyásunk ugyan már hazaérkezésünk után két nappal a szoba legtávolabbi sarkait vette szemügyre, de gondolom, nem sok eredménnyel.

Azt sem volt nehéz észrevenni, hogy eleinte az apró kezek sem engedelmeskednek, hiszen Balus arcán is voltak karmolások annak ellenére, hogy egy héten többször is levágtam a papírvékonyságú körmöket. Igen, rövid együttlét után realizáltam, hogy a csörgőt egyelőre elfelejthetem.

Azért a harmadik héten beszereztünk egy tarkabarka, pörgő, csilingelő forgót. A szerkentyű négy állatkát hintáztatott, akikkel igencsak elbánt a természet.





A kvartett “legszürkébb” tagja a ló volt, aki lényegében két színben – pirosban és sárgában pompázott, bár a kék füleket ő sem úszta meg. Nála talán csak egy kicsit járt rosszabbul a zöld tarajú, kék süni, aki kénytelen volt sárga füleket viselni, de a neon ill. rózsaszín árnyalatban pompázó baglyot még ő sem tudta felülmúlni.

Néhány nap elteltével kiderült, teljesen fölöslegesen aggódtam amiatt, hogy három hetes gyermekünk téves következtetéseket von le a bennünket körülvevő állatvilágról, mert Balázs csak a játék falra vetődő árnyékát találta érdekesnek.

Amíg nem tudott fogni, legszívesebben a puritán vonalvezetésű króm és üveg csillárt, meg a fehér kapcsolókat nézegette nevetgélve, de azért a pelenkázáskor a feje fölé ragasztott piros színű szőrös, farkincával rendelkező gombócra is vetett néhány huncut pillantást.

A csörgő felfedezésére tényleg várnom kellett két és fél hónapot. Az első próbálkozások után a játék szinte mindig Balázs fején landolt, de ez egyáltalán nem szegte kedvét. Arra is nagyon hamar rájött, hogy egy kis odafigyeléssel a még a pörgő állatfigurákat el lehet kapni, vagy meg lehet rúgni, így aztán kénytelenek voltunk leszerelni a szürrealista állatseregletet, mert félő volt, hogy a mi erős babánk egy hirtelen mozdulattal magára rántja az egészet.





A táncoláson és apa himbálós játékain kívül sokáig az öltözés és a vetkőzés volt a legmulatságosabb közös mókánk. Balus néhány hónapos kora óta iszonyúan csiklandós, így imádta, amikor áthúztuk a fején és a hátán a parányi ingecskéket, de az esti masszírozások alatt is sokszor bujkált mosoly az arcán.

Szinte a kúszások és mászások megjelenésével egy időben szerette meg Balázs baba a kukucskálós játékot. Először csak mi bújtunk el néhány másodpercre, de ő azt élvezte a legjobban, ha ráborítottunk a buksijára egy pelenkát, és aztán persze teljesen véletlenül megleltük alatta.





Apa még egy rövid elsősegély tanfolyamot is tartott az alig hét hónapos kisfiának arról, hogyan kell a minél apróbbra összehajtogatott pelust levenni a baba kobakról. Ennek persze az lett az eredménye, hogy Bali még a megkötős sapkákat is ördögi gyorsasággal rántotta le a fejéről, és dobta ki az utcán.

Mióta Balázska szabadon mozog a szobában, sok minden megváltozott. Most is padlón hever néhány kocka, mesekönyv, egy karambolt szenvedett autó, és egy elhagyott maci. Ez az eredménye Bali egész napos szakadatlan ténykedésének, hiszen rengeteg dolga van: kipakolja a dobozokat, rakosgatja a kockáit, elcseni a távirányítókat, tologatja a kocsikáját, és tudományos alapossággal lapoz át minden könyvet és újságot. Mi meg örülünk, hogy nézhetjük, és végre sok évnyi kihagyás után mi is kedvünkre játszhatunk.
Exit mobile version