Fájdalomcsillapítási módszerek

A szülésnek fájnia kell?

A természetes fájdalomcsillapítás különféle módozataival valószínűleg mindig is kísérleteztek a szülő nő segítői. Minden ismert kultúrában nyoma van annak, hogy speciális testhelyzetekkel, masszázzsal, borogatásokkal, pszichológiai módszerekkel igyekeztek a méhösszehúzódásokkal járó fájdalmat csökkenteni.

A gyógyszeres fájdalomcsillapítás nagyjából 150 éves múltra tekint vissza. 1847-ben alkalmaztak először étert, majd 1853-ban, Viktória királynő nyolcadik szülésénél, kloroformot. Ezután közel húsz évig a kloroform volt a leggyakrabban használt fájdalomcsillapítási eljárás, majd újabb gyógyszertípusok felfedezése után 1949-ben végezték az első olyan epidurális érzéstelenítést, ami a ma is alkalmazott módszerhez legközelebb áll.

Jelenleg az ún. lumbális epidurális analgéziát, röviden EDA-t tartják a legbiztonságosabb és leghatásosabb szülési fájdalomcsillapítási módszernek.


Az általános hatású gyógyszeres eljárások a magzatra is hatnak
Az első napokban jóformán felébreszthetetlenül szunyókáló, a szopásokhoz mindhiába ébresztgetett újszülöttek édesanyja sokszor nem is gondol arra, hogy éppen a szülés közben kapott fájdalomcsillapító, kábító gyógyszer utóhatásait “élvezhetik”. Inkább örömmel nyugtázza, hogy milyen jól lehet a kisbaba mellett pihenni. Pedig az első hetekben, a tejtermelődés beindulásának időszakában különösen fontos, hogy az újszülött naponta 8-12-szer szopjon.

A legelterjedtebb kábító hatású fájdalomcsillapító a pethidin. Maximális hatását 40-50 perc alatt éri el. Sajnos, a méhlepényen is gyorsan átjut, s csak 3-6 nap alatt ürül ki az újszülött szervezetéből. Az anyánál és az újszülöttnél jelentkező nemkívánatos mellékhatások ellensúlyozására újabb gyógyszer adása válhat szükségessé.

Hasonló, ám valamivel tartósabb hatású, ugyancsak injekciós szer a nalbuphin, ami napjainkban egyre népszerűbb, mert ritkábban okoz hányást, hányingert, nyugtató hatása viszont fokozottabb. Mint minden kábító fájdalomcsillapító, az újszülöttben a világrajövetelt követően légzési nehézségeket, fokozott aluszékonyságot okozhat. Újabb gyógyszer bevetésével azonban ez a feletébb veszélyes mellékhatás kiküszöbölhető.

A belélegezhető fájdalomcsillapítók előnye, hogy a szer a légutakon keresztül folyamatosan távozhat, szakaszosan, igény szerint adagolható, s a kismama ébersége, együttműködési készsége is megmarad. A legelterjedtebb szer a nitrogénoxidul-oxigén 50-50%-os keveréke, amit csak a méhösszehúzódások alatt lélegeztetnek be a szülő nővel speciális készüléken keresztül. Helyes adagolás esetén nem fordulnak elő káros anyai és magzati mellékhatások, és a szülés lefolyására sincs kedvezőtlen hatással.


EDA – Fájdalommentes szülés csekély kockázattal

A módszer előnye, hogy a fájdalomérzést úgy iktatja ki, hogy ennek a jelenlegi tapasztalatok szerint a magzatra nézve káros mellékhatása nincs, a szülő nő pedig jól együtt tud működni orvosával, kellőképpen ellazul.

Ennek titka többek között az, hogy a gyógyszerből csupán kis mennyiséget fecskendeznek a gerinccsatornába. Ugyanilyen hatás eléréséhez tízszeres mennyiségre volna szükség, ha izomba adnák be. Az epidurális térben a szer közel jut a szülési fájdalom vezetésében szerepet játszó idegekhez, majd blokkolja őket, így a fájdalom nem jut el az agyba.

Császármetszéseknél is alkalmazható, ekkor az egyébként szokásos gyógyszeradag többszörösére van szükség. Előnye, hogy a többi eljárással szemben műtét utáni panaszokat (pl. fejfájást) nem okoz, sőt, az első napon utólagos fájdalomcsillapításra is alkalmas.

Ha van hátránya a módszernek, akkor csupán az, hogy kivitelezése speciális képzettséget, megfelelő eszközöket és legalább némi gyakorlatot kíván, ezért azokban a kórházakban, ahol ezek a feltételek nem adottak a nap huszonnégy órájában, nem tudják alkalmazni mindenkinél, aki kéri.

A cikket kivonatosan közöltük, teljes terjedelemben a Kismama 2001/3 márciusi számának 16. oldalán olvasható.