Nagyobbacska csecsemõknél már sûrûn elõfordul, hogy a szülõ alábecsüli gyermeke képességeit. Ebbõl fakad a legtöbb olyan baleset, amikor a baba pakolóról, ágyról esik le vagy babakocsiból pottyan ki. Mászni is villámgyorsan tudnak a picik, és lépcsõn, pincelejáratokon is lebucskázhatnak.
A sérülés súlyosságát igen sok tényező befolyásolja; az esésmagasság korántsem meghatározó, inkább annak van jelenősége, hogy mire esett rá. Előfordult, hogy negyven centis magasságból, ágyról fejre eső kisbaba koponyatörést szenvedett, míg másik kis páciensem, aki két métert repült a pincéig, törés nélkül megúszta, ugyanúgy, mint az a kisgyermek, aki az első emeletről zuhant ki, szerencsére egy virágágyásba, és semmi baja sem lett.
Ha tehát a csecsemő fejre esik, haladéktalanul gyermeksebészeti ügyeletre kell vinni, hogy koponyaröntgent készíthessenek, csak így állapítható meg, hogy eltört-e a csont. Kívülről vagy semmi, vagy véraláfutás látszik.
A fejre esett kisbabákat legalább egy éjszakára, megfigyelésre a kórházban tartják. Ilyenkor állandóan szemmel tartják a kicsit, hogy nincsenek-e idegrendszerei tünetei, nem alszik-e felébreszthetetlenül a csecsemőosztályon éjszaka is tesznek-vesznek a nővérek, ég a villany, pelenkáznak, tehát hamarabb feltűnik, ha valami gond van, mint otthon, ahol a család békésen alszik.
Koponyatörés után 4-6 héttel a röntgenvizsgálatot megismétlik, hogy ellenőrizhessék, a csonttörésnél a rés nem tágult-e. Mivel az enyhének tűnő fejsérülésnek is lehet komoly következménye, soha ne mulasszuk el a mihamarabbi szakorvosi vizsgálatot!
