Testhelyzetek

Tőlünk északabbra például térdelve szültek a nők, a segítők pedig kétoldalt álltak. Másutt inkább a négykézláb szülés terjedt el, amikor is hátulról segítették világra a magzatot. A kórházi szülések térhódításával a hanyatt fekvés vált általánossá.

A hanyatt fekvés persze nem a legújabb kor találmánya, több száz éves metszeteken is láthatók olyan nők, akik így hozzák világra gyermeküket. Ősi termékenység-szobrokon leggyakrabban guggoló testhelyzetben ábrázolták a szülő nőt.

Ma Magyarországon a fekve szülés az általános gyakorlat, s ha a nyugat-európai kórházi szokásokat elemeznénk, ugyanerre a következtetésre juthatnánk. Persze ezen belül is léteznek fokozatok.

10-20 évvel ezelőtt még általános volt – néhol sajnos még ma is – hogy a méhszáj eltűnésétől és a kitolási szak kezdetétől jobbra-balra, kengyelbe felrakott és leszíjjazott lábakkal kellett szülni. Ezt a gyakorlatot a sterilitás érdekében vezették be.





Azért is előnyös volt az orvos számára, mert a megfelelő testrészeket tökéletes megvilágításban, éppen kézreeső magasságban, zavartalanul láthatta el, úgy, hogy lehajolnia se nagyon kelljen közben.

A hanyatt fekvés természetesen adott esetben akár előnyös is lehet a nő számára. Aki nagyon elfárad és legyengül a vajúdás alatt, annak talán éppen így, vagy oldalt fekve a legkényelmesebb, mert önerejéből már nem volna képes sem guggolni, sem felállni.