A lelki egészség

Mai világunkban nehéz lelki egészségről beszélni, hiszen nagyítóval sem találunk olyan embert, aki ne produkálna legalább egy-két neurotikus tünetet, szorongásra utaló jelet élete egyes szakaszaiban. Fontos azonban, hogy felismerjük, és így kezelni, esetleg kezeltetni tudjuk lelki bajainkat.

Nálunk még mindig az a közvélekedés, hogy csak a „dilisek” járnak pszichológushoz. A nyugati országokban a pszichológusok nem arra rendezkednek be, hogy kizárólag a beteg lélek gyógyítására fordítsák erejüket, hanem sokat foglalkozhatnak a lelki egészségvédelemmel is. Magyarországon is van lehetőség erre, csak meg kell találni a személyiségnek, a célnak megfelelő segítő szervezetet vagy szakembert.

Az első jelentős lépés a lelki egészség megtartása felé, hogy felmerüljön bennünk az önismeret igénye, és nyitottak legyünk a változásra. Az ember személyisége persze nem alakítható át alapjaiban – ne higgyünk a néhány napos tréningek hirdetőinek –, de fejleszthető.

Szakértő segítséggel érzékenyebbé válhatunk embertársaink jelzéseire, saját „ösztönös” reakcióinkkal szemben is elfogadóbbak lehetünk. Javíthatjuk kommunikációs és konfliktuskezelő készségünket, ezáltal csökkenthetjük a mindennapjainkat jellemző szorongást, stresszt.





Mindez általában is jót tesz az ember lányának/fiának, de családalapítás, gyermekvállalás előtt kifejezetten hasznos. A gyermek megszületésének ténye ugyanis viták, konfliktusok forrásává válhat, hiszen ilyenkor boldog-boldogtalan beleszól a család életébe. A gyerekneveléshez, gyerekgondozáshoz ugye mindenki „ért”, mégpedig sokkal jobban, mint maga a szülő.


Merjünk nemet mondani!

Manapság nem ritka, hogy egy nő a gyerekszerepből azonnal az anyaszerepbe csöppen. Az iskolapadból a pelenka mellé. Ilyen helyzetben nincs elég idő arra, hogy begyakorolja, miként kell felelősen viselkedni. A gyermek kihordása, fölnevelése döntések sorát hozza magával.

Szülőként óhatatlanul konfliktushelyzetekbe kerülünk, s gyakran csak utólag tudjuk higgadtan mérlegelni az eseményeket. Jó lenne, ha minden leendő szülő tudná, hogyan kell majd képviselnie a saját és gyermeke érdekeit. A nőknek általában nehezebb, mint a férfiaknak, mivel az alárendelődés, a passzivitás jellegzetesen női tulajdonság.





Sok nő képtelen saját igényeinek megfogalmazására, érdekeinek érvényesítésére. Nekik elsősorban azt kell megtanulniuk, hogyan mondjanak nemet. Nemet akkor, ha kedvükön, erejükön felül követelnek tőlük. Nemet, ha nem kezelik egyenrangú félként, ha ki akarják használni őket. Tudni kell nemet mondani barátaiknak, főnöküknek, anyjuknak, férjüknek, gyermeküknek, amikor eljön az ideje.

Persze nemet mondani úgy, hogy a másik felet ne bántsuk meg, ne bosszantsuk fel, nagyon nehéz. A legjobban akkor boldogulunk, ha megtanuljuk határozottan és kulturáltan kifejezni saját érzéseinket. Ehhez viszont beszélő viszonyban kell lennünk önmagunkkal. Újra eljutottunk az önismeret fontosságához.