A 38. és a 42. hét között született csecsemőket időre érkezettnek tekintjük, ám nagy különbségek vannak a teljesen egyidős babák között is. Minden egyes gyerek egyedi eset, és a várandós vizsgálatakor is az egyéni sajátságokat, a magzat általános állapotát figyeljük. Ehhez a következő módszerek állnak rendelkezésünkre:
Az amnioszkópia önmagában ma már egyre kevésbé használatos módszer. (Az orvos a méhszájon keresztül egy világító “távcső” segítségével a burkon át figyeli meg a magzatvizet, aminek a színe árulkodik a magzat állapotáról.)
Ultrahangos vizsgálattal kideríthető, van-e elegendő magzatvíz, milyen a lepény állapota, megfelelő-e a magzat nagysága, oxigénellátottsága.
A CTG a magzati szívfrekvenciát rögzíti. Regisztrálhatjuk azt is, hogyan viselkedik a baba a méhösszehúzódások hatására. Ha túlhordásról van szó, a vérkeringésbe juttatott oxitocinnal vagy természetes módon a mellbimbó ingerlésével méhösszehúzódásokat válthatunk ki, ezalatt figyeljük a magzat szívműködését.
A szülés megindítására akkor kerül sor, ha a baba életfeltételei romlanak a méhen belül. (Elöregedhet pl. a méhlepény, és így nem biztosított a magzat oxigénellátása, vagy megfogyatkozik a magzatvíz, esik a baba szívhangja, téraránytalanság áll fenn, köldökzsinórpobléma adódik stb.)
A méhszáj “érését” hüvelyen át méhszájba juttatott prostaglandin géllel segítjük elő, illetve infúzióban adagolt oxitocinnal fájástevékenységet válthatunk ki. A megindított szüléseknél is az a cél, hogy természetes módon, hüvelyi úton jöjjön világra az újszülött. Ez az esetek nagy részében sikerül is.
(Szaktanácsadó: Dr. Koós Hutás Piroska, szülész-nőgyógyász)