Stressz és hormonzavar

Sződy Judit | 2002. Október 07.
Több olyan esetet ismerünk, amikor a házaspár és az orvosok évekig tartó küzdelme sem vezet eredményre. Végül a pár örökbe fogad egy gyermeket, vagy belenyugszik a helyzetbe: lemondanak az újabb próbálkozásokról. És ekkor váratlanul bekövetkezik a terhesség. A kulcsszó a megnyugvás.




Három éve próbálkoztunk, hogy gyermekünk szülessen.
A teherbe esés esélyeit csökkentő betegségem, az endometriózis miatt azt javasolták, minél hamarabb szüljek. Ám mint kiderült, ez korántsem volt olyan egyszerű, hiszen a férjemnél is találtak problémát: alacsony volt a spermiumszáma. Így került sor – az orvosok javaslatára – a lombikbébiprogramra. Sajnos nem jártunk sikerrel. Végül úgy döntöttünk, nem próbálkozunk tovább, elfogadjuk, hogy nem lehet gyermekünk. Persze a lelkünk mélyén nagyon is vágytunk egy csöppségre. Egyszer egy drogériában hosszas keresgélés után – a legnagyobb meglepetésemre – rábukkantam egy spermiumszám-növelő szerre. A kapszula a perui maca szárított gyökeréből készül, amiről megtudtuk, hogy elsősorban potencianövelő hatású, de sejtszámnövelő és sejterősítő hatása is van, valamint nők is szedhetik, hiszen serkenti a peteérést. Csak a férjem szedte a kapszulákat, mégis teljes sikerről számolhatunk be! Öt hét múlva már babát vártam.
A terhességem viszonylag gondtalanul telt, és 2000 decemberében megszületett kislányunk, Zsófi.
Simonné Gyulai Anita
Egyes pszichológiai iskolák szerint az embert nem önmagában, hanem múltjával, életfeltételeivel, környezetével együtt kell egy rendszerben szemlélnünk. Nem biztos, hogy testünkben rejlik az ok – az egész rendszer működésének eredménye is lehet, hogy elmarad a várt terhesség.

Ebben az értelemben a meddőség nem hiba, hanem helyes válasz, amit a szervezet az adott körülmények között adhat. Ez a működési mód őseinknél teljesen indokolt volt: éhínség, természeti katasztrófák vagy más válságos élethelyzet esetén „nem volt kifizetődő” szaporodni, mert az utódoknak csekély esélyük volt a túlélésre.

Mai világunkban számtalan olyan helyzet állhat elő, amit a szervezet válságosnak érzékel. Ilyenkor stresszhormonok árasztják el a szervezetet, ezek hátráltatják a nemi hormonok működését. Vagyis ha a szervezet túlzottan nagy stressznek van kitéve, „megmakacsolja magát”, nem fogan meg a gyermek.

Ahhoz, hogy ez a folyamat beinduljon, nem kell háború vagy éhínség: elég, ha túlhajtjuk magunkat (intenzív sportolás), alultápláltak vagyunk (erős fogyókúra), de sajnos a komoly, akár még a gyermekkorban bekövetkezett lelki trauma, például szexuális zaklatás is tartósan a terhesség elleni védekezésre késztetheti testünket.

Agyunk ugyanis nem tesz különbséget biológiai és lelki stressz között, ugyanolyan „hormonzavart” produkál mindkét esetben. Az orvoshoz forduló nőnél ezt meg is állapíthatják, már az első vizsgálatok során. A szervezet azonban nagyon sokszor ellenáll a gyógyszeres kezelésnek, és mindenképp „meg akarja védeni” az asszonyt a terhességtől.





A valódi megoldást ilyenkor nem az hozza, ha felvesszük a harcot ezzel az ősi és teljesen logikus válasszal, hanem az, ha megszüntetjük a stresszreakció okát. Több vizsgálat igazolja, hogy akár rövid, stresszcsökkentő pszichoterápiával is jó eredményeket lehet elérni a meddőség gyógyításában.
Exit mobile version