Mikor kezdõdik a szülés?

Meglehet, hogy minden úgy megy majd, ahogy a nagykönyvben meg van írva. A kismamák számára írott ismeretterjesztő irodalomban a kérdés általában úgy merül fel, hogy mikor célszerű elindulni a kórházba. Első helyen említik a megfelelő erősségű méhösszehúzódásokat és/vagy a magzatvíz elfolyását.

A jóslófájások rendszerint rövidek, nem fájdalmasak, a kismama csupán a méh keményedését észleli. A valódi méhösszehúzódások harminc-hatvan másodpercig tartanak, igen erőteljesek és rendszeresen ismétlődnek. Akkor érdemes kórházba indulni, ha először szülőknél öt percenként, többedszer szülőknél tíz percenként jelentkeznek.

A kórházban a kézi vizsgálat és a felvételkor készített CTG, vagyis a műszeres fájás és magzati szívhangfigyelés egyértelműen tisztázza, hogy megindult-e a szülés. Az sem szégyellnivaló, ha mégis vaklármának bizonyult az egész! Ha nem lakunk túlságosan messze a kórháztól, ilyen esetben célszerűbb hazamenni, s türelmesen várakozni. Próbáljunk úrrá lenni csalódottságunkon, s gondoljunk arra, nem versenyfutásról van szó, s jobban járunk, ha a természetre bízzuk, milyen ütemben zajlik le a szülés. Ezt persze könnyebb tanácsolni, mint végrehajtani, ám ilyenkor kincset ér, ha nyugodtan álomra hajthatjuk a fejünket.





Előfordulhat, hogy a szülés még néhány napot várat magára. Jobb, ha idegeskedés helyett takarékosan bánunk erőtartalékainkkal. Aki ilyenkor lépcsőzni kezd vagy megerőltető takarításba fog bele, hátha akkor mégis megindul vagy gyorsabban halad a szülés, tévúton jár. Lehet, hogy éppen a felesleges megerőltetés miatti testi kimerültség fogja szükségtelenül elnyújtani a vajúdást.



Terhes várakozás

Ha elérkezett a szülés számított időpontja, sok kórházban befektetik a kismamát a szülészeti osztályra, hogy rendszeresen ellenőrizhessék a magzat állapotát. Azonban a tapasztalatok szerint csak a gyermekek huszonöt százaléka születik meg ezen a napon. Megoszlanak a vélemények azzal kapcsolatban, hogy meddig lehet várni a ráérős babákra.

Amíg a magzatnál semmilyen aggasztó, állapotromlásra, rossz ellátottságra, oxigénhiányra, csökkent lepényi működésre utaló jel nem tapasztalható, általában várni szoktak. Nehezebb a helyzet, ha a kismama a kórházi bentfekvés miatt türelmetlen, s bosszantják az ilyenkor szokványosnak számító kellemetlenségek.





Igen fontos, hogy ilyen helyzetben megbeszéljük az orvossal a valódi kockázatot, s ne azt várjuk tőle, hogy „végre csináljon valamit”. A szülést megindító összetett folyamatok, hormonális hatások fokozatosan alakulnak ki, hatásuk nem egyik pillanatról a másikra érvényesül. Ritka kivételektől eltekintve nyugodtan kiindulhatunk abból, hogy a baba elindul majd, ha már útra kész. Várjunk rá türelemmel és megértéssel. Ne túlesni akarjunk a szülésen, inkább engedjük, hogy saját ütemében bontakozhasson ki.