A hatás olyan, mintha rálépnénk egy puha gumiból készült kerti öntözőcsőre: az átfolyó víz mennyisége jelentősen csökkenne. A szívbe tehát ebben a testhelyzetben kevesebb vér jut vissza a hasi nagyvénán keresztül, és néhány szívverés után elfogy a készlet: az agyba is kevesebb vér jut.
A kismamák többnyire érzik, hogy rosszullétüket a hanyatt fekvés váltotta ki – hiszen előtte semmi problémájuk sem volt –, ezért ösztönösen helyzetváltoztatásra törekednek. Ugyanez éjszaka, alvás közben is megtörténhet, talán éppen egy rossz álom riaszt fel a kedvezőtlen testhelyzetből.
A baba is erőteljesebb mozgásokkal válaszolhat, ami felébreszti az anyát. Ha oldalra fordulunk, egy csapásra megszűnnek ezek az ijesztő érzések. Néhány szívdobbanást követően helyreáll a keringés az anyai és a magzati szervezetben is. Akinél gyakran fordul elő alvás közben ilyen rosszullét (orvosi neve: vena cava inferior szindróma), az bástyázza körül magát párnákkal elalvás előtt, hogy éjszaka se tudjon önkéntelenül hanyatt fordulni.
Ha epidurális érzéstelenítést alkalmaznak, s ezért feküdni kell, vagy a császármetszésre várva a műtőasztalon fekszünk, kikapcsolják a keringési korrekciós mechanizmusokat. Hanyatt fekve jobban csökken a vérnyomás, romlik a lepényi keringés.
Elsőként azt halljuk, hogy a baba szívverése lassul, az anya esetleg csak később jelzi, hogy nincs jól. A műtőasztalt ezért fektetés után rögtön ferde helyzetbe fordítják, és a kismamát úgy rögzítik, mintha egy oldalra dőlő hajó fedélzetén feküdne.
Szaktanácsadó: Dr. Boros Judit szülész-nőgyógyász