A meddõségi központot felkeresõ pár gondozásának megvan a jól bevált menetrendje. Korszerû eljárásokkal, alaposan kivizsgálják az asszonyt és a férfit is.
A telefonon egyeztetett első találkozás beszélgetéssel indul. Itt körvonalazzák a problémát, felmérik az esélyeket. A folyamat jogi és anyagi feltételeiről is tájékoztatást adnak. Ezután általános nőgyógyászati vizsgálat következik, melynek során emlővizsgálatra, hüvelyi ultrahangra és egyéb műszeres vizsgálatokra is sor kerül. Ekkor arra derít fényt a szakember, hogy nem áll-e a meddőség hátterében valamilyen fertőzés, gyulladás, anatómiai vagy hormonális eltérés, esetleg immunológiai probléma.
Közben az urológus-andrológus és a biológus a férfinál is elvégzi a nemi szervek és a spermiumok vizsgálatát. Felderítik, hogy az ondó esetleges fertőzöttsége, a hímivarsejtek mozgás- vagy alakbeli eltérése hátráltatja-e a megtermékenyítést. Ugyanekkor fölajánlják a párnak a pszichológus segítségét is.
A következő találkozás már a leletek értékelése után történik. Ekkor dől el, milyen irányban kell tovább haladni. A legegyszerűbb esetben a megfelelő kezelés, esetleg műtéti beavatkozások után a természetre bízzák a dolgot: a szerelem meghozza gyümölcsét. Ha ez nem lehetséges, mesterséges megtermékenyítést kell alkalmazni az asszony szervezetének hormonális előkészítése után. A harmadik út a lombikbébi program elindítása. Ennek során a tüszőrepedés előtti pillanatokban műtéti eljárással érett petesejteket nyernek, és ezeket laboratóriumban termékenyítik meg a férj spermájával. Az embriót pár nap múlva visszajuttatják a méhbe.
Most jön a neheze: a leendő család és az intézet munkatársai drukkolva, reménykedve, szorongva várják a két hét múlva bekövetkező pillanatot, amikor kiderül, sikeres volt-e a beavatkozás.