Normális körülmények között a havi ciklus során egyetlen női petesejt szabadul ki a tüszőből, és a petevezetőbe jutva a méh felé vándorol. Megtermékenyítéséért több millió férfi ivarsejt verseng. A leggyorsabb, a legerősebb, a legéletrevalóbb fejével átfúrja a petesejt burkát, genetikai állományuk összeolvad. Útközben, a petevezetőben jön létre a nagy találkozás, a megtermékenyített petesejt a méh falába ágyazódik, és ha minden jól megy, kilenc hónap múlva megszületik a kisbaba. Az esetek többségében ma is így történik.
Meddőségről akkor beszélünk – a WHO (Egészségügyi Világszervezet) állásfoglalása szerint –, ha egy pár egy éven át, védekezés nélkül él rendszeres nemi életet, mégsem következik be a várt gyermekáldás. Mivel a fogamzáshoz egy nő és egy férfi ivarsejtjei kellenek, kudarc esetén mindkét fél vizsgálata szükséges. A meddőség betegség, amely kérés esetén egészségügyi beavatkozást igényel, kezelésére dolgozták ki a különböző asszisztált reprodukciós (orvosi segítséggel végzett megtermékenyítés) eljárásokat. Mielőtt könnyelműen úgy ítélnénk, hogy ez a lényegre csupaszított eljárás megfosztja a fogantatást minden titkától és romantikájáról, gondoljunk a tudományos teljesítmény nagyszerűségére, a hónapról hónapra minden kellemetlenséget vállaló párok reménykedésére.
– 1978-ban Angliában született az első lombikbaba, Louise Brown – mondja dr. Konc János szülész-nőgyógyász, a Szent János Kórház osztályvezető főorvosa, a Budai Meddőségi Centrum és in-Vitro Fertilizációs Központ vezetője. – A módszert, az in vitro fertilizációt elsősorban a női eredetű meddőség kezelésére dolgozták ki, mivel a petevezető átjárhatatlansága korábban leküzdhetetlen akadályt jelentett. Ma már akkor is vállalhatnak gyermeket a párok, ha például méhen kívüli terhesség, gyulladás okozta elzáródás vagy daganatos betegség miatt a petevezetőket eltávolították. Gondot okozhat a peteérés zavara, de ismeretlen eredetű meddőség esetén is sikerrel alkalmazhatjuk a különböző IVF-technikákat. Ezek lényege, hogy a petefészek gyógyszeres stimulálásával több tüszőt késztetünk arra, hogy petesejtet érleljen. Ezeket az érett petesejteket kinyerjük, megfelelő körülmények között egyesítjük a spermiumokkal, majd a sikeresen megtermékenyült, osztódásnak indult sejthalmazt az anya méhébe helyezzük, ahol ugyanúgy fejlődik tovább, mint a természetes módon fogant magzatok. A biztonság kedvéért több embriót helyezünk a méhbe, ezért gyakoribb asszisztált reprodukció esetén a többes terhesség.
(Júliusi számunkban megjelenő cikkünkből kiderül, melyek azok a legmodernebb eljárások, melyeket az orvostudomány alkalmaz a meddőség megszüntetésére.)