Ki a rossz: aki nem akar maga körül futkározó gyerekeket egy étteremben, vagy az a szülő, aki nem szeretné ötpercenként rendre utasítani élénk csemetéjét? A válasz nem lehet egyértelmű, hiszen sokban függ attól, hogy melyik oldalról kapjuk.
Van, aki kizárólag a saját korosztályával, a felnőttek társaságában tudja elképzelni a kikapcsolódást, és vannak, akik családtagjaikkal közösen, a gyerekeikkel együtt akarják eltölteni szabadidejüket. De mi van akkor, ha egy csak felnőtteknek helyre merészkedik be a kisgyermekes család?
– A kevés szabadidőmet a kicsikkel akarom tölteni mondta el Ági, egy 7 éves kislány és egy 10 éves kisfiú édesanyja. Számomra természetes, hogy velünk jönnek, amikor étterembe megyünk. Ez így volt akkor is, mikor kisebbek voltak. Persze előfordult, hogy valamelyik sírni kezdett egy nyilvános helyen, vagy a kelleténél hangosabban nevetgéltek. Egy szülőnek tudnia kell az ilyen helyzeteket kezelni, úgy, hogy se a gyerekeit ne bántsa meg, se a többi vendéget ne zavarja. A síró gyereket ki lehet vinni az étterem elé, addig, míg meg nem nyugszik, a rohangáló gyereknek meg el lehet magyarázni, hogyan kell viselkedni. Egy kis embernek meg kell tanulnia, mi az elfogadott magatartás a nyilvános helyeken.
Szerencsére itthon is egyre több a bababarát étterem, amióta rátaláltam ezekre a helyekre, inkább ide járunk. Itt elfogadják a gyerekeket, mindenki számára kellemes a légkör, a szülők is elengedhetik magukat, mert nem kell folyamatosan a gyerek viselkedését lesniük. Persze nem a családosok és a felnőttek teljes elkülönítése a megoldás, mert meg lehet találni az arany középutat, hogy senki ne menjen egymás idegeire szórakozás közben. És ez elsősorban az otthon megtanult megtanított viselkedésen múlik.
– Nagyon szeretem a gyerekeket, bár bevallom, a számomra teljesen idegen gyerekek sírását nem szívesen hallgatom, és vannak helyzetek, mikor kifejezetten idegesít. Ilyen eset volt az is, mikor egy üzleti megbeszélésre, egy étteremi ebédre hívtam meg a társamat mesélte Péter (38). A beszélgetést egy nagyobb társaság megjelenése szakította félbe. Először egy babakocsit toltak közvetlenül a székem mellé, majd kis idő múlva a társasághoz tartozó kislány lépett az asztalunkhoz, és kezdett bombázni minket kifogyhatatlan kérdéseivel. A szülők közben csak büszkén néztek a gyerekre, nem hívták vissza az asztalukhoz.
A gyerekeket minden egészséges lelkületű ember szereti, de vannak olyan helyzetek, mikor nem feltétlenül igényli a társaságukat. Ennek felismerése és megoldása kizárólag a szülők feladata, nem a kicsiké. Szerintem nagyon jó, ha a családok a gyerkőcöket is magukkal viszik az étterembe, viszont a szülőknek be kell látniuk, hogy nemcsak szemük fényének kell a szórakozás, hanem az ott tartózkodó többi vendégnek is. Ahhoz, hogy mindenki jól érezze magát, csak egy kis odafigyelésre és toleranciára van szükség mindkét fél részéről.