Karnyújtásnyira az elefántok

nlc | 2005. Március 17.
A közönséget is bevonja az elefántok etetésébe a Fõvárosi Állat- és Növénykert - a napi rendes takarmányadag egy részét ugyanis – elõre meghirdetett program keretében – a látogatók adhatják az elefántok ormányába.





Az állatkerti szakemberek így szeretnének többet, plusz élményt adni a közönségnek, de az sem elhanyagolható szempont, hogy az új módszer állatjólléti szempontból is előnyös lehet.

Az elefántok az Állatkert legnépszerűbb lakói közé tartoznak. Nem meglepő tehát, hogy a közönség gyakran kifejezésre juttatja, hogy szeretne közelebb kerülni ezekhez a csodálatos állatokhoz. Természetesen ennek számos korlátja van, ám a kert legújabb, egyelőre kísérleti kezdeményezése lehetővé teszi, hogy az emberek kicsit közelebb kerüljenek a hatalmas ormányosokhoz.





A kísérleti program helyszíne az elefántkifutó hátsó, vízilovak felé eső végénél lesz, naponta 11 és 15 órai kezdettel. Egyelőre csak a „jeles napokon” (vagyis a mostani hosszú hétvége hátralévő része, valamint a húsvéti ünnepek napjai), illetve hétvégenként lesz ilyen program az Elefántháznál.
A program lényege, hogy a napi rendes takarmányadag egy részét – előre meghirdetett program keretében – a látogatók adhatják az elefántok ormányába. Minderre természetesen a gondozó felügyelete mellet kerül sor, egy szerény összeg fejében lehet kézből megetetni az ormányosokat.

Az ilyesfajta etetésre egyébként leginkább a sárgarépa és az alma alkalmas: naponta nagyjából 40-40 kg az ilyen módon adható mennyiség. A napi takarmányadag többi részét viszont az elefántok a hagyományos módon, a gondozóktól kapják meg. A módszer azért tűnik ígéretesnek, mert így a közönséget még közelebb lehet hozni a Föld leghatalmasabb szárazföldi állataihoz, elősegítve, hogy pozitív benyomásokat szerezzenek az elefántokról. Emellett az sem elhanyagolható szempont, hogy így talán kevésbé fogja a közönség egészségtelen, természetszerűtlen, tiltott táplálékokkal etetni az elefántokat.


Bővebb információ: 363-379/177 (Hanga Zoltán)

Fotó: Matus Attila

Exit mobile version