Milyen elbizonytalanító, ha nem sokkal a szülés után máris valami probléma mutatkozik! Az apróságok bõrének enyhe sárgás elszínezõdése olyan folyamatra utal, amely mindenkiben lejátszódik világrajövetele után.
Nagyon váratlanul ért, amikor a szülés utáni harmadik napon nem hozták szopni a kisfiamat. Azt mondták, kék fény alá kellett tenni, mert besárgult. Rettentően megijedtem, azt hittem, valami szörnyű betegségről van szó, úgy emlékeztem, májbetegek szoktak sárgák lenni. Ráadásul a tejem is éppen akkor lövellt be, nagyon jó lett volna, ha Petit megszoptathatom. Így a fejőgéppel próbálkoztam naponta többször is, a lefejt tejet pedig bevittem az újszülöttosztályra.
Éppen arra a látványra értem oda, hogy bocietető cumival öntötték bele a teát a szájába. Nem akarom részletezni megpróbáltatásainkat: naponta vért vettek tőle, hogy ellenőrizzék az állapotát, tele volt szúrásnyomokkal a kis feje. Állandóan duzzadt volt a mellem, mert nem tudtam jól lefejni. Amikor végre megint szophatott volna, csak lökdöste ki a bimbómat a szájából, annyira hozzászokott a cumihoz. Amikor végre mellre tudtam tenni, kettőt nyelt, és már aludt is, mint a bunda. Aztán kapta a pótlást, az folyt a szájába, nem kellett erőlködnie.
Csak a nyolcadik napon mehettünk haza, addigra már alábbhagyott a sárgaság, én viszont ott tartottam, hogy jószerével egész nap csak sírtam. Otthon négy hétig is eltartott, mire rendeztük sorainkat, és mire elmondhattam, van már elég tejem, és jól szopik az én Petikém. Azóta is nagyon foglalkoztat, mit kellett volna másként csinálnom. Vajon elkerülhettük volna ezt a sok gyötrődést, vagy a második babánál is erre számíthatok?
J. Kinga
Egyáltalán nem törvényszerű, hogy ennyi kínlódás és szomorúság árán rendeződjék azoknak a kisbabáknak a helyzete, akiknél élettani sárgaság alakul ki. Rengeteg szakirodalmi adat és szakmai útmutató áll rendelkezésünkre manapság, s ezekből kiderül, hogy az egészséges, érett újszülött jó eséllyel megússza a besárgulást, ha már élete első huszonnégy órájában tízszer-tizenkétszer szophat, s a továbbiakban is igény szerint táplálják. Kinga esetében valószínűleg késhetett az első szoptatás, és mivel a babát újszülöttrészlegen, nem pedig a mamája mellett helyezték el, éppen feleannyiszor került mellre egy nap alatt, mint ahányszor kellett volna.
Tegyük fel, hogy levelünk írója nem elégszik meg ennyivel, és alaposan utánanéz a témának. Az interneten is elolvassa, ami a hyperbilirubinaemiáról fellelhető (ugyanis ez a hivatalos elnevezése ennek a tünetcsoportnak), aztán a sok böngészés után azt a meghökkentő felfedezést teheti, hogy sok hazai és külföldi szakcikk az újszülöttkori sárgaság legfőbb kockázati tényezőjének az anyatejes táplálást tekinti. Ezek szerint Kinga akkor járna el helyesen, ha legközelebb kezdettől fogva tápszerrel etetné a gyerekét?
Természetesen nem! Lássuk csak, miről is van szó! A magzati élet során több vörösvértestre van szükség a megfelelő oxigénszállításhoz, mivel a keringési viszonyok különböznek attól az állapottól, ami a születéstől kezdve alakul majd ki. Az első légvételtől kezdve az újszülött tüdeje veszi át a méhlepény szerepét, a babának önállóan, saját erejéből kell gondoskodnia az oxigénről. Ettől kezdve különválik a friss, oxigéndús vér szállítása az elhasznált vértől, s így a folyamat hatékonysága is nő: kevesebb oxigénszállító molekulára, vagyis hemoglobinra lesz szükség. A felesleg lebomlik, ennek során az egyik keletkező melléktermék a bilirubin. Attól függően, hogy mikor mekkora értéket mérnek, a sárgaság több fajtáját és súlyossági fokát különböztetik meg.
A cikk további részét a Kismama honlapján olvashatod»Szaktanácsadó: Dr. Sarlai Katalin neonatológus gyermekgyógyász, szoptatási szaktanácsadó IBCLC