Anyu másik gyereket ringat

Ez persze sarkított kép, hiszen jó esetben az édesanya már a várandósság alatt felkészítette elsőszülött gyermekét a jövevény érkezésére. Elmesélte, milyen picike lesz, és milyen sokat alszik majd, s elmondta neki: majd ő is megsimogathatja, megfoghatja. Akármennyire is jól sikerül azonban felkészülnie a nagynak, akkor is szinte elkerülhetetlen, hogy – legalábbis az első időszakban – féltékeny legyen a kisbabára.

Amikor megszületik a baba, a nagyobb gyereket mindenképpen be kell vonni a kicsi körüli teendőkbe, sőt még a háztartásba is, annak ellenére, hogy ez a hatékonyság rovására megy. De gondoljanak bele, ő éveken keresztül kizárólagos státuszt élvezett a családban, ő volt a centrum, körülötte forgott minden. Semmiképpen sem szabad azt hinnie, hogy a szülei már kevésbé figyelnek rá, esetleg nem szeretik őt úgy, mint régen.

A hiszti A gyermekpszichológus meggyőződése szerint hisztirohamok akkor vannak, ha a gyerek látja, hogy elér velük valamit. Az egyetlen jó megoldás ilyenkor, hogy megpróbáljuk leállítani, és következetesen nem engedünk neki, egyszer sem. Még akkor sem, ha nem otthon, hanem mondjuk bevásárlás közben, vagy ismerősök előtt tör rá a hisztizhetnék. Ha a gyerek látja, hogy semmit sem ér el ezzel a módszerrel, abbahagyja. Ráadásul a hiszti bizonyos esetekben lehet fiziológiai eredetű is. A gyerekek nagyon könnyen kiszáradnak, ez is okozhat nyugtalan, kezelhetetlen viselkedést. Az pedig még inkább, ha édességet – és mást nem – evett a hiszti előtt egy-másfél órával. Érdemes a nyalánkság után egy órával adni még harapnivalót a gyerkőcnek, így megelőzhetjük, hogy leessen a vércukra, és hisztis rohamot produkáljon.

A helyes viselkedés irányába úgy terelhetjük, ha minél több pozitív visszajelzéssel bíztatjuk, ha valamit jól csinál. Ha akarva-akaratlanul rosszul bánik a kistestvérével, semmiképpen sem szabad ráripakodni, hogy ő rossz testvér. A legjobb pozitív alternatívát mondani, hogy legközelebb hogyan csinálja. Ha durván nyúlna a testvéréhez, mondjuk inkább neki azt, hogy a testvére még pici, és simogatni kell. Elmesélhetjük, hogy ő is éppen ekkora volt, ő is ennyit aludt ennyi idős korában. Ha viszont jól csinál valamit, például: ügyesen fogja meg a babát vagy megpuszilja, dicsérjük meg, milyen kedves és jószívű is ő. Ezzel ugyanis az identitása is alakul, s nem azt fogja hinni magáról, hogy ügyetlen és buta; éppen ellenkezőleg.

Baktay Gizella szerint nagyon fontos, hogy a szülők úgy kommunikáljanak egymással, hogy a nagyobbik gyerek is megértse, úgy beszélgessenek, mintha azt a nagyobb gyereknek mondanák, ezzel is erősítve benne azt az érzést, hogy ő már nagy és okos, s a szülei nem hanyagolják el, sőt nagyon fontos dolgokba avatják be.

Nagyot hibázunk, ha a gyerekeket összehasonlítjuk, és példaként állítjuk őket egymás elé. Ha azt mondjuk, „nézd, a Pannika milyen szépen játszik, Andriska, te meg mindent szétrombolsz, csúnyán játszol”, nem valószínű, hogy szeretni fogja a testvérét.

A kezdeti féltékenység, ha megfelelően irányítjuk, és új szerepeket nyújtunk a gyereknek, egy idő után megszelídül. Következetesség, bevonás, tudatos irányítás. Ha ezeket meg tudjuk valósítani, elmúlnak a hisztirohamok, és a gyerekek is jól kijönnek majd egymással.