Mit kell csinálni a gyerekemmel?

Nem mondja meg senki, mit kell csinálni…

Nem mondja meg senki, mit kell csinálni, ha a karodba adják a gyermekedet. Hiába van ott a védőnő s lát el hasznos tanácsokkal, az érzés minden újdonsült szülőben ott bujkál: én vagyok a felelős ezért a kicsi emberért, de mi lesz, ha nem tudom felnevelni, mi lesz, ha nem sikerül jó embert faragnom belőle? De még csak azt sem tudom, hogyan fogjam meg jól a fürdetésnél, s az etetés,tisztába tétel után nem tudom, miért sír ilyen keservesen? Ha a babát hosszú órákon át sem lehet megnyugtatni, a legtöbb anyuka elkezd nagyon aggódni, ami persze teljesen természetes. Aki szeret, aggódik is. Az is előfordulhat, hogy általános tehetetlenségérzet uralkodik el az édesanyán, ami bizonyos esetekben akár pánikká is válhat.

Hormonok és aggódás

A szülés után a nők szervezete komoly hormonális változásokon megy keresztül, ez is okozhatja a szorongást, súlyosabb esetekben szülés utáni depressziót. Azonban nem csupán a gyermek körüli félelmekről van szó. A szülővé váláskor ugyanis az élet a feje tetejére áll és már soha semmi nem lesz olyan, mint régen. A változás óriási és mindenki másképpen viseli.
Sokan nehezen küzdenek meg a várandósság alatt felszedett kilókkal, s azt sem könnyű feldogozni, hogy mindenki a babával van elfoglalva, s csak a ringatás-gyönyörködés-érdeklődés után kérdezik meg az ismerősök: és te, hogy vagy? Ha egyáltalán megkérdezik…

Főleg a fiatal, első gyermekes anyukák hajlamosak túlaggódni a szülés utáni időszakot, hiszen a baba olyan pici és törékeny, s az iránta érzett felelősség semmilyen korábbival nem mérhető. Sokkal könnyebb helyzetben vannak azok, akiknek van kivel megbeszélni a gondokat, ha látható, hogy mások is csak megoldották valahogy a dolgot, hogy a gyerekek szépen lassan cseperednek, s mégsem olyan ördöngősség a gyereknevelés, könnyebb a megnyugvás.

A tapasztalat segít

A tapasztalat segít

Zsuzsának néhány hónapos a második gyermeke, Abigél. Vele már sokkal kevesebb „aggódnivalója” van, mint a kisfiával, de a rutin nem oldott meg mindent.
– Amikor Nándival hazafelé tartottunk a kórházból, nem a boldogság töltött el, hanem az attól való félelem, hogyan tovább? Hogyan fogom tudni fürdetni-pelenkázni, mert ezt nem tanítják meg a kórházban – legalábbis nem mindegyikben -, hogy mi lesz, ha kiütéses lesz a gyerek és hogyan kell majd beadnom a gyógyszert? De a legelemibb és legerősebb félelmem az volt, vajon lesz-e elég tejem? Fogok-e tudni enni adni gyermekemnek? Nándival egy csomó dolgot megtanultam, a legtöbb félelmem néhány nap után elmúlt s ezek Abigélnél sem jöttek elő. De amiatt folyamatosan aggódóm, hogy tudom-e táplálni a gyerekem? Abigél ráadásul csak ciciből hajlandó enni, a nagymamákra sem hagyhatom, mert cumisüvegből nem tudják megetetni.

Zsuzsa szerint a legtöbb kismama ezekről a félelmekről számol be. Az édesanyáknak azonban semmiképpen sem szabad lelkiismeretfurdalást érezniük amiatt, hogy nem boldogok minden egyes pillanatban. Egyáltalán nem szégyen, és nem a szeretethiányt jelzi, ha az anyuka az első időszakban a „túlélésre” koncentrál. Ahogy telnek a napok és a hetek, egyre könnyebb lesz minden, s a feloldódás is megjön előbb-utóbb.