Félelem a fájdalomtól
Ha elfogadjuk, hogy a fájdalom a szülés velejárója, nemcsak a terhesség előtt és alatt kíméljük meg magunkat a sok felesleges idegességtől, de magát a szülést is megkönnyítjük. A félelem által kiváltott szorongás hatására adrenalin szabadul fel a szervezetben, melynek eredményeként a szülés lelassul és fájdalmasabbá válik. Egyébként pedig ma már válogathatsz a fájdalomcsillapító módszerek között.
Elrettentő történetek
Sok nőt visszariasztanak a szüléssel járó komplikációkról, orvosi műhibákról szóló rémtörténetek. Pedig csak arról van szó, hogy a jó hír nem hír elv szerint elsősorban ezek a történetek terjednek, szemben a többségben normális, komplikációmentes szülésekkel. Aki attól fél, hogy ezek a rossz dolgok vele is megtörténnek, ahelyett, hogy kerülné az erről szóló sztorikat, hajlamos célirányosan gyűjtögetni őket, amivel tovább gerjeszti a félelmét.
Sokszor azt gondoljuk, hogy a szüléstől félünk, pedig valójában az anyasággal járó új szerepkör és felelősség ijeszt meg. Meg akarunk felelni, de félünk, hogy nem vagyunk képesek egészséges gyermeket szülni, és felnevelni őt. Ilyenkor sokat segíthet, ha párunkkal, barátainkkal, tapasztalt kismamákkal megbeszéljük aggályainkat. Ha azonban túlzott rettegésünk gátat szab a gyermekvállalásnak vagy a teherbeesésnek, érdemes pszichológushoz vagy kineziológushoz fordulnunk, hogy kiderüljön, mi áll valójában a túlzott önbizalomhiány mögött.
Régi emlékek, szülői “minták”
Pszichés gátat okozhatnak a családi legendák is. Ha azt látjuk, hogy édesanyánknak egy szabad perce sem volt, az anyaságot nem boldogságként élte meg, hajlamosak vagyunk arra a következtetésre jutni, hogy “nem érdemes gyermeket szülni”. Ilyenkor többnyire nem tudatosan utasítjuk el a szülést, de amikor felmerül a gyermekvállalás kérdése, előjönnek a régi, kódolt emlékek, hogy “az anyaszerep rossz és kerülendő”.
A szüléstől és az anyaságtól való félelmünk gyökerei visszanyúlhatnak egészen a magzati és kisgyermek korra. Vannak elméletek, melyek szerint a születésünk módja, az akkori ingerek, élmények rögzülnek, és meghatározzák későbbi viselkedésünket. Egyre nagyobb hangsúlyt kapnak azok a nézetek, melyek szerint az ember már a fogantatás pillanatától kezdve él, érez, és az anya a gyermekkel nemcsak testileg van összekötve a terhesség alatt, hanem a köztük levő érzelmi kapcsolat is nagyon szoros. Ez azt jelenti, hogy a magzatra hatással van minden információ, ami az anyát éri, megérez mindent, ami történik vele, amit gondol, és amitől fél.
A nem tervezett gyerekeknél például az anya bizonytalansága, a vívódás, hogy megtartsa-e gyermekét vagy sem, óriási félelmet okozhat a magzatban, hiszen a léte forog kockán. Ez az érzelmi stressz pedig meghagyja lenyomatát, és befolyással lehet a gyermek későbbi érzelmi reakcióira, önmaga elfogadására, önértékelésére. Ugyancsak problémát okozhat, ha a szülők mindenképpen fiút várnak, miközben a magzat lány. Az ekkor kódolt félelem, a nem tudok lányként megfelelni később kihat a nővé válás folyamatára. Gondot okozhat a női szerep vállalása, ami komoly önelfogadási, párkapcsolati problémákhoz, pszichés meddőséghez, illetve az anyaság elutasításához vezethet.
Hatékony módszer a Hidas-Raffai féle anya-magzat kapcsolatanalízis, melynek feladata, hogy átvilágítsa a leendő anya lelkét, segítse rendezni a várandósságával kapcsolatos konfliktusait, negatív viszonyulásait. Segít harmonizálni az anya születendő gyermekével való természetes kapcsolatát, és felkészíti az anyát a szülésre, illetve a magzatot a születésre. A születés során fellépő magzati sérüléseket, a túlzott félelem mögött álló születési traumákat feltáró pszichoterápiás kutatási módszer a születéstréning.
A pszichoterápia a múltban elszenvedett konfliktusokat és traumákat segít felszínre hozni és feldolgozni. A kineziológia izmainkon keresztül kommunikál a tudatalattinkkal, tudatosítja és feloldja a fogantatásunk óta rögzült negatív érzelmeinket. Sokat segíthet az autogén tréning, a jóga, a légzéstechnikák elsajátítása és alkalmazása, valamint, ha minél több információt gyűjtünk a szülésről. Érdemes előadásokra, klubokba járnunk, tapasztalt szakemberekkel, anyákkal beszélgetnünk, és nagyon fontos, hogy sose féljünk megosztani érzéseinket, problémáinkat szeretteinkkel.
Ahol segítséget kaphatsz: |