Van, akit örök szerelem fűz a játékbabákhoz, esetleg játékautókhoz, és még felnőttkorában is újra és újra kísértésbe ejtik a játékboltok kirakatai. Kinek mit jelent a játék – valakinek humort visz az életébe, valaki sportot űz belőle. Ki milyen játékokért rajongott kisgyerekként, mi az, amit kevésbé kedvelt, és az, amiből soha nem elég. Ezeket a kérdéseket jártuk körül néhány népszerű személyiséggel.
Elsőként Horgas Eszter, fuvolaművészt kérdeztük meg, akiről kiderült, hogy a babarajongók táborát erősíti:
| Nagyon sokáig babáztam, a kedvencem Rozi, egy régi rongybaba volt. Emlékszem, tűzpiros haja volt, és egy nagy szív díszítette a ruháját. Egészen tizenegy éves koromig vittem magammal mindenhová. A másik nagy kedvencem Blumi maci volt, a jó öreg játékmackó, akit kétéves koromtól hosszú éveken át szeretgettem, olyannyira, hogy a füle is leszakadt, és a nagypapám segített visszavarrni. A nyolc éves kislányom is a legszívesebben babákat és állatfigurákat választ magának. Ha betérek egy-egy játékboltba, még ma is nehezen állok ellen a szép babáknak. Nagyon hasznosnak tartom a memória- és egyéb kártyajátékokat, gyakran mesélés helyett is ezt választjuk kislányommal. Soha nem elég az igazán ötletes, agyat is megmozgató, kreativitást igénylő és fejlesztő társasjátékokból, ezekből szívesen válogatnék. Nagyon sokat játszom még ma is, úgy gondolom, az élethez nélkülözhetetlen a humor és a játék! A baráti körben gyakran veszünk elő társasjátékokat, amelyek nagyszerű kikapcsolódást nyújtanak, és még több humort csempésznek az összejövetelekbe. |
Sárfalvi Péter, a négyszeres világ-, hatszoros európa-, valamint hatszoros egyéni magyar bajnok viszonya a játékhoz, elsősorban sportmúltja miatt, szintén sajátos:
| Gyerekkoromban nagyon szerettem játszani, nem csak a barátaimmal focizni, de építeni, kisvasutazni is. Nagyapámtól kaptam egyszer egy barkács játékot, volt benne csavarhúzó, kalapács, minden, amit már akkor sem szerettem igazán
.. Tudtam, hogy örülni fog, ha látja, hogy játszom az ajándék készlettel, ezért jó unoka lévén mindig elővettem, ha látogatóba jött hozzánk. A LEGO-t is nagyon szerettem, csereberéltem a barátaimmal is bizonyos elemeit, mert igen értékes játék volt. Edzeni csak 10 évesen kezdtem el, és további tíz éven át minden reggel hatkor már fent voltam, edzeni mentem, majd iskolába, utána meg játék és tanulás is volt azért néha-néha. Nagyon jól szervezett napjaim voltak, megtanultam már korán a fegyelmet. Akkoriban a versenyeket jobban szerettem, mint az edzéseket. Később, mikor már elértem a megálmodott célokat, sokkal inkább edzeni szerettem, mint az azonnali, maximális teljesítményt követelő versenyeket. Azt hiszem, több sportolótársam nevében is elmondhatom ezt. Természetesen a TV mellett ma is sportolok, ez nekem az igazi felnőtt játékom, nem tudnék meglenni nélküle. Ma napjaim nagy részét a híradózás tölti ki, örülök, hogy az öttusa szakedzői és a külkereskedelmi főiskolai végzettségem mellett egy ilyen területen is bizonyíthatok. Igyekszem minél többet tanulni. A mai játékokat nem ismerem túl jól, de fontosnak tartom, hogy a gyerekek minél többet mozogjanak, sportoljanak. |