– Nincs igazából egy gyerek sem, aki ne fedezte volna még fel a nemi szervét.- véli Dr. Ranschburg Jenő, gyermekpszichológus. Kb. hároméves korban jönnek rá a gyerekek, hogy a nemi szervük egyfajta örömforrás lehet. Ez az időszak általában hatéves korig tart, amikor már más izgatja őket, majd tízéves korukban a társadalom által elismert formában érdeklődnek a saját illetve a másik nem teste iránt.
| Óóó, mi van ott lent? |
– Pedig ennek egyáltalán nem így kéne lennie. Ez egy természetes folyamat, amelyen mindenkinek át kell esnie. Semmiképpen nem szabad megrémülni, persze vannak extrém esetek is, amikor már mindig ott a keze, mindig elvonul, játszás helyett is ezt az örömforrást keresi. Ennek az oka sokszor valamilyen lelki problémára vezethető vissza. Keveset foglalkoznak a gyerekkel otthon, elhanyagolt, vagy esetleg mást várnak el tőle, mint amennyit teljesít
– Beszéljünk róla, kérdezzük meg, hogy mit csinál, magyarázzuk el neki, hogy így vagy úgy nem viselkedünk?
– Semmiképpen! Még szóvá tenni sem szabad! A legjobb, ha észre sem vesszük. A legeslegrosszabb, ha tiltjuk, ha kioktatjuk, ha rácsapunk a kezére. Ezzel csak nagyobb bajt okozhatunk, s ami eddig nem volt probléma, az hirtelen az lesz. Hiszen ha tiltjuk, ha szidjuk, annál nehezebb lesz a felnőttkori szabad szexualitás. A gyerek tele lesz gátlásokkal. Talán ugyanúgy, ahogy az a szülő, aki nem tudja ezt elfogadni. Ha mindenképpen beszélni szeretnénk erről a témáról a gyerekkel, akkor csak akkor, ha a gyerek szóbahozza.
| Óvodai helyzet Mit tegyen az óvónő, ha azt látja, hogy a gyerek simogatja magát? Egy kiscsoportos óvónénit kérdeztünk: Nálunk a csoportban egy-egy kislány, kisfiú simogatja magát. Persze először furcsa volt, mikor észrevettem, de nem szóltam rájuk. Meséli az óvónő- Ilyenkor egy darabig hagyom őket, s kicsivel később megsimogatom, hogy most ideje lenne aludnia. Ennyi elég, rögtön megnyugszik, s már alszik is. |
– A probléma viszont ott kezdődik, hogy ha kikerül a gyerek a zárt családi környezetből, esetleg nagymamák, óvó nénik veszik észre a gyerek effajta viselkedését.
– Ha ez nagyon feltűnő, s láthatólag máshol is magához nyúl a gyerek, akkor érdemes ezt megbeszélni a nagyszülőkkel is, hogy ők se szóljanak rá a gyerekre.
– Mégis úgy érzem, hogy ez az életkor mégsem olyan ártatlan
– Nem bizony. Sőt a társadalmi elvárás a mai napig fontos, ha a kislány fedezi fel a nemi szervét, az szégyen, a szülők megijednek, míg ha a fiúk csinálják ugyanezt, az büszkeséggel töltik el a szülőket. Hiszen a fiú mégiscsak a férfi, akire büszkék vagyunk. Pedig ez nem így van, igenis meg kell tanulnunk, hogy ez is hozzátartozik az élethez, a kicsi gyerek életéhez, amelyet nem szégyellni kell, hanem elfogadni, megérteni, vele együtt élni.
– Az elfogadás nemcsak ebben a kérdésben nehéz, csak egyszerű helyzet, szülők- gyerekek otthon meztelenül. Természetes lenne, de sokszor mégsem az.
| Be-be, nekem is van ám! |
Körülbelül a 80-as években indult el a szabadosabb gondolkozás, főleg Skandináviában, ahol a szülők, gyerekek szabadon közlekedtek egymás között meztelenül. Magyarországon sokáig ez tabu téma volt, nehezen nyíltunk ki, de erre is azt kell mondanom, hogy egyéne válogatja. Ki szégyenlősebb, ki nem. Egyik szülőnek sem kötelessége, hogy mutogassa magát, ha nem akarja. Sőt, ha ez nem őszinte, hanem megjátszott, akkor azzal szintén károkat okozhatunk a gyerekben.
Egy egyszerű példa, sok apuka szereti, ha együtt pisilhet a fiával a WC-n. Viszont ezt sem lehet erőltetni, ha az apa ezt nem szeretné, ez számára egy intim dolog, akkor nem kell. Ma már nagyon sok családnak van saját szaunája, innen sem lehet kitiltani a gyereket, mert a mama és a papa most meztelen, ne gyere be kisfiam. A legfontosabb, amit mindenkinek ajánlani tudok, hogy legyen önmaga, ne próbáljon más lenni, se megjátszani azt, ami nem ő.