Nincs ideális korkülönbség a testvérek között. Mindenki másra esküszik, mindenki mást tart helyénvalónak. Amikor eldöntjük, hogy mikor jöjjön a második, általában az otthoni minta, társaságban lévő jó és rossz testvérkapcsolatok, anyagiak, karrier szempontjából döntünk.
Picik és kicsik
– a gyerekek hamar összenőnek
– így a legrövidebb a kiesés a munkából (feltéve, ha eleve úgy terveztük, hogy a gyerek hároméves koráig otthon maradunk)
– még nem estünk ki a csecsemőgondozásból
Hátránya:
– két önállótlan kisgyerek mindennapos gondozása
– nagy fizikai megterhelés
– a szervezet igénybevétele (terhesség, szoptatás, terhesség, szoptatás)
Hogyan mondjuk el?
Ha a nagyobbik gyerekünk még nincs másfél éves, még ha beszél is, nem igazán tudjuk neki elmagyarázni, hogy mi fog történni. Meglepetésként éri majd a kistestvér megjelenése, talán dühös lesz, talán kedveskedő, mindenesetre hamar elfelejti, hogy volt olyan idő, amikor még egyedül volt.
Ha nagyon bújós lesz, esetleg hisztis, alvászavarai támadnak, elképzelhető, hogy a terhességre lehet visszavezetni
bár ezt a pszichológusok is nehezen tudják megállapítani. Szeretettel, odafigyeléssel, közös programokkal próbáljuk a kicsi figyelmét lekötni.
Amikor hazajövünk
Szólj hozzá te is!
Fórum: Egyik kicsi, másik pici »
Az ilyen kicsi gyerekeket nagyon megviseli az anyjuk hiánya. Hiába volt bent a kórházban és láthatta újra az édesanyját, fel se fogja, hogy miért kellett a családi forgatókönyvnek felborulnia. Ha hazatérünk a kórházba, valószínűleg hatalmas energiával kell belevetnünk magunkat újra az otthoni forgatagba. A gyereknek az a megnyugtató, ha lassan újra visszaáll a rend: anya is ott van fürdetésnél, anyával lehet sétálni, este összebújni. Ha megmaradnak a régi szertartások, hamarabb elfogadja, hogy egy kisbaba visít néha az új ágyban.
Családi béke
Ha már nem is emlékszik az időre, amikor nem volt testvére, azért többször előtörhet belőle a féltékenység, féltés. Ez főleg a szoptatásra vonatkozik, ha ácsingózva nézi a jelenetet, esetleg ő is szopni akar, ne húzódozzunk! (De erőltetni sem szabad!) Valószínűleg földöntúli boldogsággal fog majd a dologhoz, aztán megismerve az anyatej ízét, inkább a szilvásgombócot választja. Családi segítséggel feltétlen oldjuk meg, hogy néha kettesben tudjunk maradni a naggyal is, egyébként az életet úgy kell szervezni, mintha világ életben kistestvérrel forgott volna a világ.
| Óvodáskor |
– több idő jut a picire, mivel a nagy napközben már oviba jár
– az ovis már segíteni is képes a teendőinkben
– van idő kicsit pihenni a két gyerek között
Hátránya:
– az óvodából minden betegség hazajut
– erősebb féltékenységi rohamok
– a karrier többször is félbeszakadhat
Hogyan mondjuk el?
A testvér érkezését még nehezen tudja elképzelni. Mondjuk el neki, hogy a hasunkban ott egy baba, tegyük rá a kezét, hadd érezze, ezzel talán az érdeklődését is felkeltjük. De ne várjuk el, hogy megértse, átérezze és szeresse az új helyzetet. Próbáljuk elmagyarázni, hogy mi fog történni, és hangsúlyozzuk, hogy nem azért akarunk még egy gyereket, mert ő nem elég jó nekünk. Színes kiskönyvben (akár ahol a macinak is van egy kistestvére) meséljünk az új jövevényről. Előre vezessünk be minden életmódbeli változást. Ha az ágya új helyre kerül, ha a kicsi épp óvodába készül, történjen a szülés előtt jó pár hónappal, nehogy úgy érezze, hogy a baba miatt küldjük el.
Amikor hazajövünk
Ne feledjük, a gyerek minket vár, nem pedig a babát. Törődjünk vele sokat, és hagyjuk, hogy részt vegyen a baba körüli teendőkben (de soha nem erőltessük!) Szoptatáskor feltétlenül mondjuk el, hogy régen ő is pont így evett. Ha meg akarja kóstolni, ám mi nagyon ódzkodunk még a gondolattól is, magyarázzuk el, hogy ő már nagy, és a nagyok komoly ételeket esznek. A féltékenység természetes dolog, de fontos, hogy megértessük a nagyobbik gyerekkel: felelősek vagyunk a babáért. Ha pont szoptatáskor kiabál a játékáért, mondjuk el, hogy először a picit kell megetetnünk, de utána játszhatunk. Természetes, hogy lesz egy kis visszalépés, a nagy is kisbabásan akar viselkedni, legyünk partnerek ebben. Ha ő is fürödhet a kiskádban, és hintőport is kaphat a nyakára, hamar újra nagy akar majd lenni.
Családi béke
Törekedjünk arra, hogy a nagyobbik gyerek úgy érezze, hogy a baba szereti őt. (Könnyebb olyat szeretni, aki viszontszeret.) Ebben a csecsemő is segítségünkre lehet, ugyanis ha a nagyobbik arca közel kerül a kicsihez, a baba mosolyogni kezd. Ha pedig megjelent a mosoly, el is túlozhatjuk a dolgot: hogy szereti a testvérét, egyből rámosolyog. Őt szereti csak igazán! Ha a nagy már felelősséggel tekint a csecsemőre, nyert ügyünk van.
| Iskoláskor |
Előnye:
– a gyerek már “okos”, el lehet neki magyarázni a dolgokat
– segítségünkre lehet az ellátásban
– hosszabb időt is eltölt már a nagyszülőknél, így szusszanni is tudunk
Hátránya:
– a nagyobb korkülönbség miatt nehezebben talál hangot a két gyerek
– megint egy törés a karrierépítésben
– a testünk újratanul mindent: terhességet, szülést, szoptatást
Hogyan mondjuk el?
Ebben a korban a gyerekek általában örülnek a baba érkezésének. Nagy örömmel újságolják, hogy édes kicsi baba születik majd, csak azt nem tudják, hogy ez az édes kicsi baba bizony sokat ordít majd, és felborítja a család életét. Ne titkoljuk a várható nehézségeket, de mindig hangsúlyozzuk a dolgok pozitív részét. Készülődjön ő is velünk: segítsen babaruhát választani, és legyen beleszólása abba is, hogy mi legyen az újszülött neve. Serdülőknek már a terhesség legelején jelentsük be a tényt. Ha esetleg a kamasz azzal érvel, hogy őt senki sem kérdezte, mondjuk meg, hogy ez a mi saját döntésünk, ő sem változtathat ezen.
Amikor hazajövünk
Derült égből villámcsapásként éri általában a valóság, így hát bőszen hangsúlyozzuk a nagynak, hogy előbb-utóbb beáll az új rend a családban. Még ha könnyebb is volna lepasszolni a gyereket a nagyinak, ne tegyük, vészeljük át együtt az első időszakot. Az éjszakáira viszont vigyázzunk, egy iskolásnak különösen szüksége van a pihenésre.
Családi béke
A nagyobb gyerek már hatékonyan is tud segíteni, mégse várjuk el tőle, hogy állandóan ő hozza-vigye a pelenkákat, adja be a cumit
Még ha szó nélkül meg is teszi, ezzel azt érzi, hogy neki csak a feladatai szaporodtak meg, ugyanakkor semmit se kap érte cserébe. Ha úgy látjuk, a nagy nem igazán akar a kicsivel kapcsolatba kerülni, ne erőltessük. Ne keltsünk bűntudatot, mert ezzel még jobban szítjuk a féltékenységet. Ne kérjük tőle számon, hogy szeresse a kicsit, mert valószínűleg még nem is tudja szeretni. Gondoskodjunk arról, hogy legyen haszna is a kisbabából. Kapjon zsebpénzt, mehessen később aludni, kezeljük felnőttként.