Henning Mankell: Utazás a világ végére

Igaz már nagyjából így is benne van hisz édesanyja kicsiként egy nap elhagyta őket, Joel pedig ott maradt “részegessé” vált, morcongós, nehezen elviselhető Samuel nevű édesapjával, ki rossz körülmények között is de felnevelte. Igaz élete elég kilátástalannak ígérkezik és korai ugrást tesz 15 évesen a gyermekkorból a felnőttkorba, bár szerintem furcsa s kissé korai valakit 15 évesen felnőttnek nevezni, mégha nagyjából önállóan is él…
Apjával életük nagy útjára készülnek-Stockholm-ba-megkeresni az eltűnt édesanyát-és utazni a világ végére. Hisz ez az út mindkettőjüknek változást hoz. A fiú(Joel) akaratereje, hogy elérje álmát és ne adja fel-eddig is kilátástalan-életét. Főleg apja halála után, önálló útra térjen, utazzon és új életet kezdjen-tengerészként-egyedül, mindezt 15 évesen, hát elég meredek!
Gondolatainak alakulásai s vívódásai a gyermekkor és a felnőttkor között érzékrlhetőek, bár érzelmei számomra nehezen hatolnak át a kissé komor s rideg “érzelmi falon”. S van valami furcsa letargikusnak érződő légkör, ami magábaburkolva és elmerengve húz magával a regényen.