Fiút nevelni

Vályi-Nagy Erika | 2006. Június 23.
Pszichológusok állítják: fiút nevelni manapság nehezebb feladat. A férfiszerepek változóban, múlandóban, és erre sokan úgy reagálnak, hogy a hagyományos szerepeket feladják, „nõiesednek", vagy ellenkezõleg: erõszakos „macsó” lesz belõlük.

• A cikk első részét itt olvashatod » 

Vigyázat, kisfiú!

A pedagógusok azt tapasztalják, hogy a fiúknak alacsonyabb az önértékelésük, mint a lányoknak, és lényegesen több a nehézségük az iskolában. Ennek a problémának a magyarázata részben biológiai eredetű. Az agykutatás feltárta, hogy a fiúk a lányokkal összehasonlítva később érnek, az agytevékenységük aktívabb, a magatartásuk agresszívabb, és lényegesen nagyobb fizikai teret igényelnek maguk körül. A fiúk jobban bánnak a tárgyakkal, célirányosabbak, és a felmerülő gyakorlati problémákat nagyobb eredményességgel oldják meg, mint a lányok. Ugyanakkor kevesebbet beszélnek, rosszabbul fejezik ki magukat, és később nagyobb arányban támadnak nehézségeik az olvasással és az írással. Különösen sok nehézségük van a fiúknak az érzelmek felismerésében.
A kisfiúk kiszolgáltatottak. Ha meg akarnak felelni a nők elvárásainak (legyen az ovis gyerek csendes, udvarias, szolgálatkész, nyugodt…), majdhogynem lánnyá kell válniuk. A fiúk mozgásigényét, nagyobb fizikai erejét, egymás közötti háborúskodását ugyanis a gyermekintézmények alig viselik el.

Ádám: Jelenet a rúzs miatt

A mai napig nem felejtem el, hogy micsoda botrány tört ki otthon, mikor a nővérem rúzsával kifestettem magam. A mai napig nem felejtem el azt a döbbenetet a szüleim arcán, pedig néhány héttel azelőtt még a fényképezőgépet is elővették, mert a nővérem kurta-furcsán kirúzsozta magát. A fotó még ma is megvan… ott áll rajta Klári, és még az orra is tűzpiros. Rólam persze nem készült kép. Csak a rosszízű emlék maradt meg örökre.  
Tanítsuk meg szeretni!

És mit tehetünk mi, hogy fiunkat megóvjuk? Hogy ne legyen se kislányos, se agresszív? Meg kell tanítanunk a kicsit, hogy ki tudja nyilvánítani érzelmeit, természetesen mindig a megfelelő formában. (Az érzelmek visszafojtása a fiúk, férfiak körében nagyon elterjedt, és ez bizonyítottan szerepet játszik a szív- és keringési betegségek, mentális problémák kialakulásában.) Segítsük abban, hogy a problémáit ne fizikai erővel, hanem gondolkodva, érzelmi szinten oldja meg. (A játszótéri vita során ne erőszakkal akarjon előnyhöz jutni, hanem a másik szerepébe belehelyezkedve próbáljon dönteni.) Fordítsunk különösen sok gondot arra, hogy fizikailag kifárasszuk. Fusson, másszon, birkózzon, kiabáljon!
Még a “kétszülős családokban” is állandó az apahiány, legalábbis ami a fizikai jelenlétét illeti. Érzelmi zűrzavart okoz, hogy a legtöbb kisfiú az első három évben az édesanyjával van otthon, vagy női gondozók társaságában a bölcsődében, majd az óvodában. Az apák igen kevés időt töltenek velük, ezért ritkán van alkalmuk a kicsiknek megtapasztalni a gyengédség, empátia férfias megjelenési formáit. Ráadásul mind több gyerek nő fel egyszülős családban, apa nélkül. Ha bármilyen okból nélkülözni kell egy szerethető és mintának tekinthető valódi apát, igyekezzünk pótolni őt családtagok, ismerősök bevonásával. A kisgyerekek képlékeny személyisége onnan szívja magából a mintát, ahol megtalálja: keresztapa, nagybácsi sokat segíthet, hogy gyermekünk fiúként nőjön fel.


Hogyan neveljünk boldog fiúkat?  
Magyar Könyvklub 2002
A fiúk tényleg mások. Nem előítéleteket akar kialakítani a szerző: megismertet a női és férfi agyműködés különbségeivel, a hormonok olykor szélsőséges hatásaival, illetve mindazokkal a szükségletekkel, melyek kiépítése elengedhetetlen ahhoz, hogy egészséges lelkű, jóravaló férfiakkal legyen tele a társadalom. Nagy a felelőssége a családnak, az apa, anya szerepére egyformán szüksége van a gyermeknek. A legfontosabb persze annak megértése, hogy a fiúk igenis mások, mint a lányok, és ez így van rendjén.
Exit mobile version