Azok közül, amiket éppen előző nap sütögetett nagy gonddal. Aztán amikor a pillangók csak nem pihentek el a gyomrában, letelepedett a narancssárga csíkos kedvenc kanapéjára. Arra gondolt, hogy talán ha pihen egy kicsit, a pillangók is megnyugszanak. Valószínűleg elszunnyadt, mert arra riadt fel, hogy Domonkos bekukucskált az ablakon.
| Kattints a képre! |
Az óriást ezúttal az aggodalom hozta Mártika kacskaringós házához. Úgy vélte, mintha mostanában valami megváltozott volna Mártika körül. Meg is beszélte a dolgot Gyurma Gézáné Ibolykával, aki kerületi nővér lévén testi és lelki bajokat illetőleg a legképzettebb volt a Kék utcában.
– Na de mégis, mondja Domonkos, kérem, mióta észlelte Mártikán a változást? – kérdezte, miközben elábrándozva nézegette magát a gyógyszeres szekrény üvegében. Kicsit igazított is a haján, de csak egészen apró mozdulatot tett a nyakánál, hogy megemelje ezzel tupírozott frizuráját.
Domonkos ezalatt erősen gondolkodott. Azon töprengett mikor is kezdődött az egész. Erősen törte a fejét, hogy talán nyár elején jött a változás, amikor már lassan elfelejtették Karcsi kóceráját, és újra lehetett nagyon finom csokibonbont kapni a Kék utcában? Vagy később volt, amikor egy igazi turistacsoport tévedt az ő csendes kis környékükre, és akik hangosan viháncolva fotózták őt, Domonkost, a bamba óriást? “Nem, nem!” – Domonkos enyhén csóválta a fejét. Nem, akkoriban a dolgok még az eredeti kerékvágásban csordogáltak. Ő gyakorta szürcsölt mentateát Mártika világos nappalijában, Mártika pedig igenis figyelt arra, amit ő, Domonkos mesélt neki. A turistákról és minden másról is. Aztán egy idő óta Mártika már csak nézi őt, de nem figyel rá. Domonkos nem tudta mire vélni a dolgot.
| További epizódok: Kék utca 10.: Gabi néni hasznossá teszi magát » Kék utca 11.: Karoli úr, a rettentő » |
– Talán orvos kellene neki! Nem gondolja? Egyáltalán fel bír kelni az ágyból? kérdezte lassan eltöprengve.
Domonkos erősen Mártikára gondolt. Látta maga előtt vékony kis alakját nagy kötött pulcsiban, ahogy vállára vetett hosszú sáljával lépdel a Kék utca közepén. Persze, hogy fel tud kelni az ágyból! Nagyon is! Sőt! Domonkos arca megnyúlt a felismeréstől:
– Hiszen Mártika már nem is megy az utcán, hanem a föld felett lebeg! mondta nagyon halkan. Ettől kicsit megnyugodott, de okosabb mégsem lett.
Domonkos végigpörgette magában az elmúlt hónapok eseményeit, és semmi különöset nem talált. A Kék utca élte továbbra is nyugodt és kék életét. Néhány új lakója szinte pillanatok alatt beilleszkedett a kis társaságba, úgyhogy az augusztus végi Viszlátnyár! bulin már olyanok voltak, mint egy igazi nagy család. Legelőször is egy új lakó, a tréfás kedvű Karoli úr érkezett a buliba, aztán jöttek a többiek. A régiek, Sára és Tímár Henrik, Ló Tamás és Gizella, eljött Tintilla, és persze Gyurmáék is az égszínkék kutyájukkal. A társasághoz csatlakozott Csiki Csuki Csoki hercegnő Karcsival együtt, és ott volt Gabi néni, a drága mosodás asszony, aki május óta lakott a Kék utca egy csendes kis szegletében.
Gabi néni házának földszintjén működött a mosodája, az első emeleten lakott ő maga és Halmai Ádám, a szürke házimacska. A legfelső bűbájos toronyszobát pedig sokáig hirdette albérletre a a Pink Lapok hirdetési újságban, mígnem, nem sokkal a buli előtt, egyszercsak beköltözött oda Kovács Pál Péter csillagász és pék. Nos, ő is jött a buliba. Remekül szórakoztak, volt tánc és lampionok, igazán kellemesen telt az este, ez abból is látszott, hogy ezúttal Mártika sem rohant haza a szürkület után félórával. Sőt!
Sőt! Nagyon sőt! Vigyorodott el Domonkos! Mártika azóta a buli óta lett olyan, amilyen. Mártika azóta néz csak, és nem lát, és Mártika azóta cserélte le a kedvenc csíkos pulcsiját csillagmintásra, és a függönyeire is arany színű fonallal sok-sok csillagot hímzett. Itt valahol összefüggésnek kell lennie- bólogatott magában Domonkos, miközben otthagyta a rendelőben Gyurma Gézánét, aki ezúttal éppen a kezein a körmöket vizsgálta teljes elmélyülésben.
Domonkos úgy érezte, valamit sejt, biztosat még nem tudott, de sejtett és ezért aztán Mártika háza felé vette az irányt.
Folytatása következik!
Illusztráció: Farkas Anikó