Kék utca 9.: Mártikával valami nem stimmel

Vargha Zs. | 2006. November 25.
Mártika határozottan úgy érezte, mintha pillangók röpködnének a gyomrában. Elõször arra gondolt, talán éhes, gyorsan be is kapott egyet a túrós csillagocskákból.

Azok közül, amiket éppen előző nap sütögetett nagy gonddal. Aztán amikor a pillangók csak nem pihentek el a gyomrában, letelepedett a narancssárga csíkos kedvenc kanapéjára. Arra gondolt, hogy talán ha pihen egy kicsit, a pillangók is megnyugszanak. Valószínűleg elszunnyadt, mert arra riadt fel, hogy Domonkos bekukucskált az ablakon.







Kattints a képre!

Az óriást ezúttal az aggodalom hozta Mártika kacskaringós házához. Úgy vélte, mintha mostanában valami megváltozott volna Mártika körül. Meg is beszélte a dolgot Gyurma Gézáné Ibolykával, aki kerületi nővér lévén testi és lelki bajokat illetőleg a legképzettebb volt a Kék utcában.
– Na de mégis, mondja Domonkos, kérem, mióta észlelte Mártikán a változást? –  kérdezte, miközben elábrándozva nézegette magát a gyógyszeres szekrény üvegében. Kicsit igazított is a haján, de csak egészen apró mozdulatot tett a nyakánál, hogy megemelje ezzel tupírozott frizuráját.

Domonkos ezalatt erősen gondolkodott. Azon töprengett mikor is kezdődött az egész. Erősen törte a fejét, hogy talán nyár elején jött a változás, amikor már lassan elfelejtették Karcsi kóceráját, és újra lehetett nagyon finom csokibonbont kapni a Kék utcában? Vagy később volt, amikor egy igazi turistacsoport tévedt az ő csendes kis környékükre, és akik hangosan viháncolva fotózták őt, Domonkost, a bamba óriást? “Nem, nem!” – Domonkos enyhén csóválta a fejét. Nem, akkoriban a dolgok még az eredeti kerékvágásban csordogáltak. Ő gyakorta szürcsölt mentateát Mártika világos nappalijában, Mártika pedig igenis figyelt arra, amit ő, Domonkos mesélt neki. A turistákról és minden másról is. Aztán egy idő óta Mártika már csak nézi őt, de nem figyel rá. Domonkos nem tudta mire vélni a dolgot.





További epizódok:

• Kék utca 10.: Gabi néni hasznossá teszi magát »

• Kék utca 11.: Karoli úr, a rettentő »
Gyurma Gézáné a maga részéről tökéletesnek találta a frizuráját, így aztán ismét  szánt arra némi időt, hogy Domonkos problémájával foglalkozzon.
– Talán orvos kellene neki! Nem gondolja? Egyáltalán fel bír kelni az ágyból? – kérdezte lassan eltöprengve.
Domonkos erősen Mártikára gondolt. Látta maga előtt vékony kis alakját nagy kötött pulcsiban, ahogy vállára vetett hosszú sáljával lépdel a Kék utca közepén. Persze, hogy fel tud kelni az ágyból! Nagyon is! Sőt! Domonkos arca megnyúlt a felismeréstől:
– Hiszen Mártika már nem is megy az utcán, hanem a föld felett lebeg! – mondta nagyon halkan. Ettől kicsit megnyugodott, de okosabb mégsem lett.

Domonkos végigpörgette magában az elmúlt hónapok eseményeit, és semmi különöset nem talált. A Kék utca élte továbbra is nyugodt és kék életét. Néhány új lakója szinte pillanatok alatt beilleszkedett a kis társaságba, úgyhogy az augusztus végi „Viszlátnyár!” bulin már olyanok voltak, mint egy igazi nagy család. Legelőször is egy új lakó, a tréfás kedvű Karoli úr érkezett a buliba, aztán jöttek a többiek. A régiek, Sára és Tímár Henrik, Ló Tamás és Gizella, eljött Tintilla, és persze Gyurmáék is az égszínkék kutyájukkal. A társasághoz csatlakozott Csiki Csuki Csoki hercegnő Karcsival együtt, és ott volt Gabi néni, a drága mosodás asszony, aki május óta lakott a Kék utca egy csendes kis szegletében.
Gabi néni házának földszintjén működött a mosodája, az első emeleten lakott ő maga és Halmai Ádám, a szürke házimacska. A legfelső bűbájos toronyszobát pedig sokáig hirdette albérletre a a Pink Lapok hirdetési újságban, mígnem, nem sokkal a buli előtt, egyszercsak beköltözött oda Kovács Pál Péter csillagász és pék. Nos, ő is jött a buliba. Remekül szórakoztak, volt tánc és lampionok, igazán kellemesen telt az este, ez abból is látszott, hogy ezúttal Mártika sem rohant haza a szürkület után félórával. Sőt!

Sőt! Nagyon sőt! Vigyorodott el Domonkos! Mártika azóta a buli óta lett olyan, amilyen. Mártika azóta néz csak, és nem lát, és Mártika azóta cserélte le a kedvenc csíkos pulcsiját csillagmintásra, és a függönyeire is arany színű fonallal sok-sok csillagot hímzett. „Itt valahol összefüggésnek kell lennie”- bólogatott magában Domonkos, miközben otthagyta a rendelőben Gyurma Gézánét, aki ezúttal éppen a kezein a körmöket vizsgálta teljes elmélyülésben.

Domonkos úgy érezte, valamit sejt, biztosat még nem tudott, de sejtett és ezért aztán Mártika háza felé vette az irányt.


Folytatása következik!


Illusztráció: Farkas Anikó

Exit mobile version