Ez is úgy történik meg, mint az igazán nagy dolgok az életben, észrevétlenül és gyorsan. Talán még a babanaplókba sem kerül bele: 2007. április 10-e, első nap a játszón, pedig fontos dátum.
Amit most látsz majd először
Cipője orrától a feje búbjáig szutykos gyereket. Tegnap még mindent fertőtlenítettél, ma pedig letörlöd az apró kavicsokat a földre pottyant cumiról, és visszaadod jogos használójának. Csúszdán fejjel előre csúszó gyereket, akit megállítani már nem tudsz, ezért segítesz kimásznia a homokbucka alól, hogy minél kevesebb port nyeljen. Szerinted jóllakott gyermekedet, amint a másik uzsonnáját kunyerálja, és élvezettel majszolja, ha kap belőle.
Ismeretlen ismerősöket, akikkel most szóba is elegyedsz, és igazi játszóteres mamaklubot alakítotok. Nevüket leginkább elfelejted megkérdezni, mert itt mindenki Luca vagy Marci anyukája, nem pedig a saját nevét viselő fiatal női egyed.
Játszótéri etikett
Szólj hozzá a fórumokhoz:
Játszótéri illemkódex »
Óvodások játszótere »
Szfár / játszótér »
A játszóterezés pillanatában lép először egy kis ember közösségbe. Így hát itt is szabályok vannak, nem is akármilyenek. Sajátos adok-kapok a szocializáció legelején. A kezdő anyukának is okoz némi fejtörést a játszótéri etikett összes íratlan szabálya. Ráadásul azzal is szembesülnie kell, amitől rettegett, attól a
Vannak tehát szabályok és persze izzasztó pillanatok is.
A játszó területén belül kis túlzással minden közös. Természetesen illik elkérni jogos tulajdonosától, és illik odaadni is, de legalább megalkudni valamire cserébe.
Például: Ha nem akarod odaadni a lapátodat, keressünk egy másikat a kisfiúnak, hogy ő is tudjon játszani és hasonló helyzetek, amelyeket okosan és rafináltan kell kezelni.
Jobban jársz, ha te tanítod meg gyermekednek, hogy irigynek lenni nem szép dolog, hogy a kisebbekre vigyázni kell, és még akár segíteni is lehet nekik. Vagy mennyivel jobb együtt labdázni a többiekkel, ahelyett hogy begyűjtjük mindenki lasztiját, hogy a másság nem bámulni való, és jobb egymást segítve szeretetben élni.
Nincs szomorúbb látvány egy kisgyereknél, akin már most látszik, milyen batyut hoz magával. Mi az, amit a szülei elmulasztanak megtanítani neki, ezzel keserítve meg közösségbeli életét.
Praktikus tanácsok, ha nekivágtok a nagy kalandnak
1. Ha módodban áll, olyan játszóteret keress, ami bekerített, és biztos lehetsz benne, hogy tisztán tartják (nincs kutyapiszok, üvegszilánk), illetve hogy nem lép meg a kis romboló.
2. Nézz körül jó alaposan, mennyire biztonságos a játszótér. Tapasztalataim szerint az EU-konformnak nevezett új játszótereken is hiányzik egy-két korlát, ahol jó odafigyelned.
3. Még ha biztonságosnak találod is, tartsd szemmel. Rettenetesen találékonyak, ami a veszélyes mutatványokat illeti.
4. Egy gyerek akkor is képes leesni a játékokról, ha közvetlenül ott állsz mellette. Légy résen, és ne vedd a lelkedre! Apróbb balesetek mindenhol akadnak.
5. Mindenki a környéken vásárolja a homokozófelszerelést, tehát mindenki éppen ugyanolyan lapátokkal, formákkal érkezik. Alkoholos filctollal írd rá a gyermek nevét. Így is kalandos a végén a narancssárga kisautó és a kék lapát után nyomozni.
6. Sose indulj el pelus, törlőkendő, inni- és ennivaló nékül!
7. Hagyd gyermekedet, hogy maga oldja meg a kisebb enyém-tied félreértéseket. Ha látod, hogy eldurvul a helyzet, azonnal lépj közbe!
8. Finoman és kulturáltan, de nyugodtan adj hangot nemtetszésednek, konfliktus esetén más anyukáknak.
9. Játszóterezni nem azért mentek, hogy te süss homokpogácsákat. Hagyd a gyerkőcöt barátkozni! Vonulj vissza, és figyeld, hogy mozog társaságban, hogy szerez barátokat, egyszóval hogy önállósodik!